Ámult a világ, a Duna mindent tisztán látott

Hát megtörtént. Mi, kis magyarok minden nacionalizmus és sovinizmus nélkül, megint adtunk egy nagy embert a világnak. Ugyanis egy „pesti srác”, a hatvanhárom éves ifj. Simet László kötéltáncos harminc vagy negyven méter magasan, több mint háromszáz méter hosszan a Duna fölött átsétált Budáról Pestre. Biztosítás nélkül. Nagyjából húsz perc alatt „menetelt át” a túlsó partra, kötéllel kötötte össze a százötven éve egyesült két városrészt, és persze ezzel egyben tisztelgett a cirkuszi világnap, valamint a Színházi Olimpia előtt is. Közte és az alatta siető Duna között huszonkét milliméter vastagságú drótkötél jelentette a „menedéket”.

„Én magyar vagyok, pesti srác vagyok, itt születtem, Budapesten, és ennél szebb dolgot nem lehet csinálni. Ennél magasztosabb, fenségesebb dolgot egy kötéltáncosnak, hogy átmegy a város közepén, a Duna fölött, ennél nem létezik komolyabb és szebb dolog” – nyilatkozta az akrobata.

„A produkció csapatmunka volt, több száz ember dolgozott rajta, a hajósoktól a darusokig, az artistaképzős fiataloktól, a műszakis kollégákig, bebizonyítottuk, hogy mi, magyarok össze tudunk fogni, és meg tudjuk valósítani a lehetetlent” – jelentette ki Fekete Péter, a Cirkuszművészeti Központ főigazgatója.

Csupán a kelekótya, ide-oda rohangáló szél volt az ellenfele, közölte is, ha a szél nem szélhámoskodik, jóval egyszerűbb lett volna a dolga. De bonyolult volt. Ugyanakkor jóval látványosabb is lehetett volna a produkció, hogyha valahol a táv felénél, a rendőrökkel vívott csata után, vérző fejjel megjelenik Hadházy Ákos. Elvégre az országgyűlési képviselő a parlamenten kívül mindig a legváratlanabb helyeken bukkan fel, és ezúttal villódzó transzparensen követelhette volna, hogy Simet László ne köpködjön a Dunába. Ugyanakkor precízen lemérhette volna, hogy hány méterről méregeti a habzó Dunát az artista, mert most a tudósítások hol negyven, hol harminc méterről szólnak.

És persze Hadházy cimborája, Karácsony Gergely is hiányzott, bár meglehet, biciklijének parkolóhelyet keresve ott téblábolt a tömegben. Igaz, ha ott van, előjön, tuti tanácsokat oszt az akrobatának – elvégre ő ehhez is ért –, és persze a pestieknek, hiszen azok vevők mindenre, lesik szeretett főpolgármesterük valamennyi mozdulatát. Aztán mivel fújt a szél, nem biciklin, hanem vízibuszon követte volna Simet Lászlót.

A végén pedig az alkotók, segítők, tűzoltók, darusok csapata – még a főnök, Fekete főigazgató és a főszereplő maga is – irigyen figyelhette volna, amint Karácsony, Hadházy, no meg a momentumosok olimpiafúró derékhada miként ünnepli mások munkáját. És már arról beszélnek a nagyszerű ifjak, hogy milyen tehetséges nép vagyunk, és nem azt ismételgetik, hogy vajon mibe került ez a költségvetésnek.

Hát, így valahogy. És tényleg tehetséges nép vagyunk. Magyarázatokban pedig nem harminc-negyvenméternyire, hanem jóval fölötte verjük a világot.

A szerző újságíró