Meglehet, csak legenda, bizonyos körökben mégis masszívan tartja magát, hogy a hozzánk érkező s az akkor már erősen a mai Joe Bidenre hajazó Brezsnyev elvtárs tiszteletére vadászatot rendeztek valahol az Alföldön. Természetesen kiváltságosok hada, különféle al- és főmuftik nyüzsögtek körülötte, lesték minden szavát, rezdülését, gondolatát. És amikor drága vendégünk, szeretett barátunk szanaszét lövöldözött, mint egy tucat golyószóró, senki nem mert neki szólni, hogy aranyos bátyuska, Leonyid Iljics, nagyszerű, amit csinál, csak hát kicsit veszélyes. Mindössze egy „altiszt”, egy egyszerű vadászember mert odamenni hozzá, s természetesen kellő tisztelettel, kalapját gyűrögetve azt mondta: „Már bocsánat, kedves Brezsnyev elvtárs! Nem lehetne picit óvatosabban? Mi kis nemzet vagyunk.”
Tavaly a másik irányból érkezett hozzánk egy ember, és még mozgott a kalapja a fogason, de már ő is lövöldözni kezdett. David Pressman apró, mérgezett nyilakat lődözött a kis ország minden irányába. Persze, állítja, nem méreg van a nyílvesszők végén, hanem demokráciabalzsam, háborúszerettető vakcina, korrupcióelhárító kence, antiszemita-térítő vacsoraszirup, rasszizmuselhárító készítmény, sajtóvédő gél meg bíróságtisztító csodakenőcs.
Igaz, már korábban is jöttek hozzánk onnan, a nagy víz túlsó partjáról, és 2014 októberében André Goodfriend ügyvivő például olyanokat mondott, hogy a jogállam meggyengítése, a civil társadalom elleni támadások, az átláthatóság hiánya mutatkozik nálunk, s ez mind olyan trend, amely nagyon gyorsan megy végbe. De az ő közleményét úgy kell érteni, mint egy szövetséges aggodalmát. És hát nyilván segíteni akart. Nekünk. Mint ahogyan egy évvel később utódja, Colleen Bell is bennünket védett, nekünk akart jót, amikor kijelentette: „Az állampolgárok elárulva érzik magukat, amikor az adójukkal közszolgák, választott tisztviselők és családtagjaik zsebét tömik, ahelyett, hogy megkapnák azokat a szolgáltatásokat és biztonságokat, melyekért fizetnek.”
De hát nekik ebben már bőven van gyakorlatuk, hiszen a világ számos pontján, ahova demokráciasegítséget, szabadságlevegőt és igazságáldást vittek – mint például Vietnam, Irak vagy Afganisztán –, rögvest szárba szökkent a világbéke, beköszöntött az áldás-békesség boldog korszaka.
Igaz, David B. Cornstein 2018-ban már szokatlanul, furcsán viselkedett, nem pálcázott meg bennünket, sőt megveregette saját vállát és a mienket is. Mindkettőt. „A különbség a jelen és a múlt között az, hogy most van valódi párbeszéd és van valódi bizalom. A korábbi adminisztráció idején ez nem volt meg” – állította Cornstein.
És most a 101 éves szovjet – pardon –, amerikai–magyar örök barátság jegyében a magyar miniszterelnök is megszólalt, s a jelenlegi nagykövet nevével viccelődve értékelte a két ország kapcsolatait. „Biden elnök Goodfriend jó barát helyett egy Présembert, Pressmant küldött nagykövetnek, hogy bármi áron, de préselje bele a magyarokat a háborús táborba, préseljen ki belőlünk egy csatlakozó nyilatkozatot. Jó ez így, a humor átsegíti a barátságot a nehezebb időkön. De oda azért nem kellene eljutni, hogy legközelebb valami Puccini nevű embert küldjenek” – mondta Orbán Viktor.
Hát így vagyunk, így élünk Ithakában. Mi kicsúfoljuk a lövöldözőt, ők igyekeznek sarokba állítani bennünket. Szankcionálhatják a Nemzetközi Beruházási Bank – barátaink szerint orosz kémbank – három főemberét, Nyikolaj Koszov elnököt, a magyar alelnök Laszlóczki Imrét, valamint Georgij Potapov elnökhelyettest.
Ugyanakkor az is kiderült, hogy amerikai barátaink lehallgatták a magyar vezetők telefonbeszélgetéseit. Ami persze természetes, hiszen barátok között nincsenek titkok, és különben is, a szövetségesi lehallgatásban nekik van némi gyakorlatuk, mert hát ők megtették ezt már Angela Merkellel is.
Úgyhogy háborús időket élünk, nagyszerű nagykövet elvtárs – pardon – úr, lövöldözzön csak nyugodtan. Bár azért kellő óvatossággal, hiszen kis ország vagyunk, még a végén átlő a szomszédba is. Nem, nem New Yorktól Los Angelesig, hanem Battonyától csak Nemesmedvesig tart az országunk, amelyet majd az Úr és az ön segítségével igyekszünk békés-boldog, virágzó demokráciává átépíteni. Mint névtelen, aprócska altiszt, kérem, ne fukarkodjon a demokráciabalzsammal, s nyugodtan térdepeltesse kukoricára a rebelliseket, a rendetlenkedőket. Elvégre ezt kívánja szövetségesi viszony, a két ország százegy éves, őszinte, egyenrangúságon alapuló diplomáciai kapcsolata is.
A szerző újságíró