Vélemény és vita
A béke szó Brüsszelben kerülendő
Megmentették az életét és most kórházban ápolják azt a miskolci kamaszt, aki a javítóintézetben öngyilkosságot kísérelt meg, felakasztotta magát a radiátorra. A javítóba néhány nappal ezelőtt irányította a bíróság, miután kiderült, hogy az amerikai iskolai lövöldözők példáját követve ő is hasonló vérfürdőre készült. Zavaros elképzeléséről egy ismerősének az interneten is beszámolt, így még időben fülön csípték.
Az, önértékelési zavarokkal küszködő tinédzsernek – mint kiderült – eleve vannak öngyilkossági hajlamai, ami már önmagában is tragédia. A magában színezgetett terv szerint legalább ötven gyereket lőtt volna halomra a korábbi iskolájában mielőtt magával is végez. Most a kórházi ágyon megpróbálhatja magában tisztázni miként zuhanhatott bele ebbe a szörnyűséges fekete lyukba. De nagyon, nagyon ráférne valamiféle hasonló, csendes önvizsgálatra alkalmat adó javító vagy inkább büntető intézmény az orosz–ukrán háború fenntartásában ludas sötét erőkre is.
Az ebbe a körbe sorolható hús-vér politikusok a miskolci tinédzser agyréméről hallva tisztes polgárokhoz illően bizonyára felháborodnak. Rendőrért kiáltanak. Ők ugyanis már érettek, fontos döntések meghozatalára felhatalmazott kiforrott személyiségek. Régen kinőttek a fiatalokban tomboló hormonokkal, zabolátlan fantáziával megküzdés korszakából. A pénz után sóvárgás, a kapzsiság mohó vágyával azonban nem képesek megbirkózni. Ezek a démonok legyűrik őket. A kísértésnek nehéz is ellenállni, mert súlyos dollármilliárdokról van szó. A harckocsik, lőszerek, vadászgépek gyártásán, az egymásnak ugrasztott országoknak elpasszolva nagyokat lehet szakítani.
Hát igen – tárhatják szét a kezüket ezek az érzéketlen, gátlástalan, elegáns, őszülő halántékú figurák – a fegyverbiznisz sajna némi áldozattal is jár. Bocsika, sorry, de az üzletnek felmerülnek bizonyos járulékos veszteségei. A háborúnak nevezett sorozatgyilkosság persze azonnal megszűnne, kitörne a béke, ha a fegyverbizniszben érdekelt, pénzéhes, élet-halál feletti hatalommal bíró urakra – a személyes érintettség megtapasztalására – kiterjesztenék a kényszersorozást.
A lövöldözős videójátékoktól megkergült, segítségre szoruló miskolci kamasz fantáziavilágában létező ötven lekaszabolt gyerek jól van, mindegyikük makkegészséges. A frontokon viszont – felsőbb utasítás szerint – naponta tízszer több fiatal ember ténylegesen meghal vagy megnyomorodik.
A béke szó, mint jobb társaságban a trágár kifejezések, azonban a brüsszeli tárgyaló asztaloknál kerülendő. Ha valaki netán mégis szóba hozza, az az Európai Unió egységét bomlasztó, Putyin pincsi kutyájaként pórázon rángatott faragatlan alaknak titulálva kiírja magát a haladó szelleműek klubjából. Ahol koktélok mellett, rosszalló fejcsóválások közepette sztorizgathatnak a lekapcsolt kelet-európai zöldfülű kamasz esetéről. Aki emberölés előkészülete bűntettében majd hamarosan bíróság elé áll.
A nagy képzelőerővel megáldott, de lényegében ártalmatlan, önsorsrontó kamasz most a bűntudattal harcolva gyötörheti magát, kínlódhat – feltehetően kap ehhez szakszerű támogatást. Mindeközben a háborút forszírozó „feddhetetlen” politikusok készülhetnek valami jó kis békés, a mentális egészséget karban tartó luxusnyaralásra.
Távol a világ zajától, ahol pálmalevelek susognak, forró a homok, beszívhatják magukba a tenger sós illatát. És nem röpködnek olyan, például Szent-Györgyi Alberttől származó nyugtalanító gondolatok, mint: „A békéhez nem bombák kellenek, hanem jóakarat és emberi együttérzés.”
A szerző újságíró