Nagy Ervin

Vélemény és vita

Harcban a guruló dollárokért

Sok szó esik arról, hogy éles küzdelem folyik a baloldali pártok között a megfogyatkozott ellenzéki szavazók bizalmáért, de annál kevesebb arról, hogy ez egyben verseny a tengerentúlról érkező támogatásokért. A napnál is világosabb ugyanis, hogy a Biden-adminisztráció most már nyíltan beavatkozik a magyar belpolitikába, és kimondva is az Orbán-kormány bukását szeretné elérni. Ha nem sikerült demokratikusan a választásokon, majd sikerül olyan eszközökkel, amelyek megbontják a társadalmi rendet, kibillentik a politikai stabilitást. Az „önfenntartó káosz” most előnyösebbnek tűnik amerikai „szövetségeseinknek”, mint egy instabil balliberális kormány idő előtti kierőszakolása.

A Demokratikus Koalíció és a Momentum a dominanciáért, a többiek pedig a túlélésért küzdenek, s míg Gyurcsányék már-már behozhatatlan előnyre tettek szert, amin Donáth Anna idő előtti reaktiválása sem tudott változtatni, addig a kispártok helyzete kilátástalan. A Jobbik és az MSZP történelmi mélypontra került, szavazóbázisuk eltűnt, szervezeteik és tagságuk drámaian megfogyatkozott, az LMP pedig – hiába a lokalista zöldpolitikai arcél hibátlan megrajzolása – nem képes ismét országos mozgalommá szélesedni. A Párbeszéd viszont sosem volt, gyakorlatilag fővárosi médiapártként funkcionál. Frakciója csupán a globalista bekötöttségének köszönhetően van, illetve Karácsony Gergely okán kell vele foglalkoznunk, aki mellett teljesen érthetetlen okok miatt továbbra is kitart a balliberális „királycsináló” értelmiség.

Mire van szüksége a padlón lévő ellenzéknek az újratervezéshez? Hiteles vezetők, releváns mondanivaló, értelmes célok, lelkes tagság és pénz. Előbbiekből nem tudnak adni az amerikaiak, de az utóbbiból annál inkább. Vezéregyéniséget és lelkes embereket nem lehet importálni, de pénzt tudnak utalni. A pártoknak, a „független-objektív” kormányellenes médiának, a hazánkban állomásozó Soros-hálózatnak, az NGO-knak és mindenki másnak, aki hajlandó megbontani a társadalmi rendet.

És ezen a ponton kell beszélnünk az ellenzéki pártok közötti verseny egyéb okairól! A baloldali politikai szereplők egymást lekönyökölve küzdenek azért, hogy a következő években a tengeren túli támogatók választása rájuk essen. Hogy az Orbán-kormány megbuktatásán most már nyíltan dolgozó Biden-adminisztráció nekik utaljon. Hogy feléjük gurítsák a dollárokat.

Tény, hogy a baloldali pártok permanens politikai válságban vannak, illetve releváns mondanivaló kidolgozása helyett továbbra is önmagukkal vannak elfoglalva. Mára rosszabb állapotba kerültek, mint mikor megállapodtak az összefogásban. Tovább nehezíti a helyzetüket, hogy történelmi töredezettség alakult ki, azaz sosem versenyzett még ennyi baloldali szervezet az ellenzéki szavazók bizalmáért, illetve sosem volt még ennyi ellenzéki frakció az országgyűlésben, mint ebben a ciklusban. És osztódással szaporodnak. Legutóbb Jakab Péter és Mesterházy Attila mozgolódott, de Márki-Zay sem tud megmaradni a hódmezővásárhelyi székében. Lassan egy tucat szervezet fog működni az egykori szivárványkoalíció romjain.

A versengés másik aspektusa, hogy a kis pártok mindent megtesznek azért, hogy megkülönböztessék magukat. Érthető, hisz miért is szavazna bárki a szocikra, ha ugyanazt mondják, mint Gyurcsány? Vagy ha Gyöngyösi Márton hasonlóan a szankciós politika híve és ugyanazt gondolja az integráció elmélyítéséről, illetve ugyanúgy nyilatkozik Brüsszelben, mint Dobrev Klára, akkor mi a Jobbik létjogosultsága? Kínos kérdések, de megválaszolásuk nélkül biztos a politikai halál.

Éppen ezért folyik izzadságszagú önmeghatározási verseny is, ami sok-sok problémát vet fel. A Jobbik „európai konzervativizmusa” és a szocialista párt „baloldali fordulata”, illetve „szociáldemokrata” öndefiníciója ugyanis hiteltelen, az meg igencsak rosszul hangzik, hogy az LMP és a Párbeszéd is a zöldpolitikai meghatározásért harcol.

A következő időszakban a Demokratikus Koalíció megpróbálja majd erőből felszámolni az ellenzéki oldal töredezettségét. Már most egyfajta vadkapitalista viszonyokat teremtett: ahogy a nagyhal a kishalat, úgy Gyurcsány is fel akarja falni a baloldalt. A verseny azonban még nem dőlt el. Ha 2024-ben külön indulnak, vajon kinek utalják majd a dollármilliókat?

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője