Gyurcsány Szegeden megnyugtatta a magyarokat! Még vagy harminc évig maradni akar a politikában, s miután szerinte a baloldal többi pártjának vezetői oly tehetségtelenek, hogy képtelenek őt legyőzni, ezért erre minden lehetősége adott is. A baloldali pártok nem tiltakoztak, azaz igazat adtak neki.
Kivételesen valóban igazat beszélt Gyurcsány. Rövid időn belül már másodszor. Előbb azt árulta el, hogy Ő és a dollárbaloldal is „nagyon sokat dolgoznak azon, Brüsszelben és itthon is, hogy Magyarország ne kapja meg a neki jogosan járó uniós pénzeket.” Utána meg közread egy másik véresen őszinte szöveget arról, miért marad a politikában. Még akkor is, ha ez a baloldal többi pártjának szemlátomást nagyon nincs ínyére. Mondván, Gyurcsány 2010 előtti politikai múltja nem teszi lehetővé, hogy a választásokon vele nyerjen a baloldal.
Ez igaz, mint ahogy az is, amit Gyurcsány állít, hogy senki nem akadályozta meg a baloldal vezetőit, hogy jobbak legyenek a Böszménél, és átvegyék a vezető szerepet a komcsiknál.
A szegedi beszéd egyáltalán nem hasonlít az őszödire. Az ugyanis egy hazugságbeszéd volt, a Gyurcsány-kormány éveken át tartó hazugságainak beismerése. Ez pedig valóban egy őszinte igazságbeszéd. Még akkor is, ha fáj a baloldalon számos, magát vezető politikusnak gondoló korifeusnak, mert róluk állít ki szegénységi bizonyítványt. A tehetségtelenségükről, az alkalmatlanságukról.
Nem szoktam Gyurcsánytól hosszabban idézni, de ez alól most kivételt teszek, ezt nézzék el nekem. A jobb érthetőség kedvéért ugyanis ezúttal kénytelen vagyok. Gy. F. arra a kérdésre válaszol, miért nem megy el a politikából.
Gyurcsány: „Csináltunk egy pártot, amelyet egy, azaz egy százalékra mértek, Gyurcsánnyal nehezítve. Ma ennek van húsz százaléka, a többieknek meg van egy. Én menjek el?
Nem úgy kell Egerszegi Krisztinával szemben győzni, hogy maga ne induljon, kisasszony. 2002 óta az ellenzéki oldalon legalább tíz formáció lépett színre. Hol vannak? Én akadályoztam őket, hogy erősek legyenek? Miattam van kettő százalékon az MSZP? Én miattam van két százalékon az LMP? Én miattam van öt százalékon a Momentum? Nem. A gyurcsányozás az intellektuális és morális középszer. Még rosszabb esetben silányság. Azért, mert az ellenfeleim azt mondják, hogy Gyurcsány, és? Maga mit mond?
Valójában az történik, hogy a Fidesz átpréseli az álláspontját.
Mi a bűnöm, tessék megmondani? Valaki bizonyította, hogy elvettem három forintot? Hogy cigányokat és zsidókat akartam kitelepíteni? Valaki bizonyította, hogy ki akartam vinni az unióból Magyarországot? Az én hat általános iskolát végzett anyám népével nem voltam szolidáris?
Egy dolgot tudunk. Az ellenfeleim szeretnének kirugdalni a magyar politikából. És még gyengébb és még közepesebb saját oldalamon lévő csávók, mert hogy tehetségtelenek, ezt látják a legkönnyebb megoldásnak, hogy megszabaduljanak tőlem. Tessék legyőzni! Tessék jobbnak lenni! Tessék egy jobb országot csinálni. És elmegyek a francba. Hatvankét éves vagyok. Nincs már sok időm, mondjuk egy harminc évet nyomok nekik, hogy örüljenek. Iszonyatos munkát tett bele itt nagyon sok ember, hogy ebből egy jó ország legyen. Én ezt nem tűröm. Én egy önérzetes és becsületes pasi vagyok. És szerintem nagyon tisztességes hazafi. Arra biztatom önöket is, hogy legyenek hazafiak, és küzdjenek a hazájukért. Viszontlátásra.”
Mire lehet tehát a jövőben számítani Gyurcsánytól? Ugyanarra, amit eddig csinált. Minden erejével azt segíti, hogy Brüsszel megbuktassa a magyar kormányt, s további erőfeszítéseket tesz azért, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós forrásokat. Azért természetesen, hogy a kormány bukása ezáltal is minél hamarabb bekövetkezzen.
„Akkor is szükséges a teljes őszinteség, ha az igazság ízléstelen vagy kínos” – mondja Steven Saylor amerikai író. A hangsúly elsősorban a szükségességen van. A DK eddig tagadta, amit mindannyian sejtettünk, hogy a hazájuk ellen dolgoznak Brüsszelben. Mostantól tőlük is tudjuk, hogy az általunk vélt igazság az a kőkemény valóság.
Remélem, a baloldali szavazóknak sem esik jól, hogy Gyurcsányék folyamatosan a saját hazájuk ellen dolgoztak, dolgoznak Brüsszelben.
A szerző szerkesztő