A lehetetlenre vállalkozott Gurmai Zita MSZP-s frakcióvezető-helyettes a parlamentben, amikor azt akarta bizonygatni, hogy a baloldal nem háborúpárti. Ez számukra egyenesen sértő, sőt, gyűlöletkeltő, tudatta a világgal. De megint bakot lőtt.
Mint akkor, amikor nem is olyan régen rózsaszín felsőt és nadrágot húzva versenyt futott az őt kérdezni igyekvő riporterrel, aki elől egy kocsmába menekült. Akkor is nevetségessé tette magát, hiszen egy sovány nő sem rokonszenves, ha feltűnő cuccban menekül a riporter elől, hát még ő, aki saját maga szerint sem tekinthető soványnak. Orbán Viktorhoz fordulva ugyanis így érvelt: „Kettőnkben nagyon kevés közös pont van. A nyilvánvaló testalkati hasonlóságon túl van egy dolog, amelyben biztosan azonosak vagyunk. Mindketten szülők vagyunk.”
Ezzel a dehonesztáló bodyshamingmegjegyzéssel nyilván Orbánt akarta kellemetlen helyzetbe hozni, ami már csak azért sem sikerülhetett neki, mert az ismert magyar közmondás ezt megakadályozza. E szerint ugyanis a „férfi, ha szebb az ördögnél, már elég szép.”
De nem aratott nagyobb sikert Gurmai a főtéma kifejtésével sem. Voltaképpen azért szólalt föl, hogy kikérje magának, a jobboldal háborúpártinak írja le a baloldalt. Merthogy ez szerinte nem igaz. Mint mondta, „amikor ön vagy kormányának egyik tagja azt mondja egy ellenzéki politikusra, hogy hazaáruló és háborúpárti, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy közülünk bárki kockára tenné családja, gyermeke és unokája biztonságát. Komolyan gondolja, őszintén komolyan gondolja, hogy közülük bárki egy háborúban leöletné fiát, lányát vagy unokáját?”
Erre lehet válaszolni Potocskáné Kőrösi Anita Jobbik alelnök tavalyi érveivel, aki így gondolkodott a magyar háborús részvételről: „Ugye van a férjem, aki hadköteles lenne, meg a két fiam is már hadköteles lenne. Hát nyilván nem akarom én sem, hogy a gyerekeimet és a férjemet elvigyék. (…) Aki meg elment katonának, az azért ment oda, hogyha a NATO hadba küldi. Mer’ ő ezért kapja a fizetését.” Szóval Gurmai Zita is ehhez hasonlóan gondolkodhat a háborúpártiságról, illetve családja abban való érinthetetlenségéről.
Orbán Viktor és közte az a nagy különbség, hogy a magyar miniszterelnök nemcsak a saját családtagjait védené meg az értelmetlen vérontástól, hanem az összes magyar embert. Ha tehetné, a kárpátaljai magyarokat is, ehhez azonban sajnos nincs hatásköre. Épp ezért közelít már húszhoz az ukrajnai háborúban elesett honfitársaink száma.
Orbán Viktor Gurmainak adott válaszában leszögezte: „Azt hiszem, hogy önök valóban háborúpártiak. Létezik egy orosz–ukrán háború. Ezzel kapcsolatban kétfajta álláspont van. Az egyik az, amit mi képviselünk. Ez úgy hangzik: legyen azonnali tűzszünet, és minél hamarabb kezdődjenek meg a béketárgyalások. Mi ezt békepárti álláspontnak tekintjük. Ezért nem veszünk részt semmilyen olyan cselekményben, amely a háborút meghosszabbítja. Nem szállítunk például fegyvert. Van egy másik álláspont. Én eddig azt hittem, hogy ez az önöké. Nem gondoltam, hogy ezt szégyellik vagy sértésnek tekintik. Azt hittem, hogy ezt jó lelkiismerettel vállalják. Az önök álláspontja az, hogy ennek a háborúnak egyetlen módon lehet véget vetni. Úgy, ha folytatják a háborút, amíg valaki nem győz. Ez az önök álláspontja. (…) Nem akarom morálisan minősíteni ezt az álláspontot, egyszerűen nem tartom észszerű álláspontnak.”
Hogy ennek mi köze van a családi kötöttségekhez, az nyilvánvaló. Egyszerűen semmi. Ez épp olyan szemforgató, álságos magatartás, mint amit a baloldal tanúsítani szokott, hogy a valóságról elterelje a választók figyelmét, és magukat jó embernek tüntessék föl.
Szerencsére a közvélemény-kutatások jelzik, mennyire fölösleges ez az izzadságszagú, sokadszorra is hazugságra épülő erőlködés.
A szerző szerkesztő