Mert mindenki jobban tudja

Volt egyszer egy nyilvános beszélgetés Feldmár András és Kovács András Péter között, amelyben a pszichoterapeuta és a humorista érintett komoly társadalmi és mélylélektani témákat.

Ebben önmagában semmi rendhagyó nincs, hiszen a műfaj hazai úttörője, Csernus Imre már jó ideje górcső alá veszi az ismert emberek, művészek lelkivilágát beszélgetős műsorban. Talán ez a mostani sem lett volna sokkal másabb, ha nem kavar ekkora port a WMN szubjektív élménybeszámoló cikke. Tudniillik az a feminista portál, amely a nárcisztikus személyiségzavarral kapcsolatban szakértőként coachokat (ami magyarul tükörfordításban edző, jelentését tekintve inkább diploma nélküli tanácsadó, segítő) szólaltat meg az egyik legismertebb pszichoterapeuta esetében – az említett beszélgetés kapcsán –, szimplán szakmaiatlansággal vádol egy szakembert a véleménycikkében, ahol bekezdésről bekezdésre kritizálja és kontextusából kiemeli a számára nem tetsző részeket Feldmár gondolataiból, csak hogy olyan képet fessen a pszichológusról, mint aki egy empátiátlan, saját tudományából végleg kiábrándult, kiégett ember.

Valami azt súgja, a portálnál éppen azt ismerik el és úgy, ami és ahogyan aktuálisan érdekükben áll.

A történetnek azonban itt még nincs vége, a szintén nagy szakmai tekintélynek örvendő Mérő László matematikus, pszichológus ugyanis egy állásfoglalást tett közzé a Facebookon. Szerinte ugyanis Feldmár megsértette a szakmai elveket bizonyos kijelentésével. Mérő, akit szakmaiatlansággal megvádolni elég nehéz lenne, az állításait egy már átszűrt véleménycikk alapján hozta meg. Azt állítja ugyanis, hogy Feldmár olyan kijelentéseket tett (azon a beszélgetésen, ahol Mérő ott sem volt), ami sérti a szakma tudományos mivoltát.

Ezen a ponton már kezdtem magam úgy érezni, mint a Hülyék Paradicsoma című filmben az egyetlen intelligens ember: tényleg nem látjátok a fától az erdőt? Világunk hatalmas problémája a felszíni ítélkezés, egy pszichológus szakembernek pedig a mélyre ásás nemhogy feladata, de kötelessége lenne.

Azt pedig még a 70 év feletti nagymamámnak is sikerült az eszébe vésnem, hogy nem hiszünk el mindent, amit a neten olvasunk. A kontexusából kiragadott, többszörösen átszűrt információkat pedig pláne nem. Különben egyszer csak ott találjuk magunkat, ahol szubjektív igazságok harca között teljesen elvész minden, ami még a valóságra emlékeztet.

A szerző újságíró