Mint egy sikeres artistacsapat, szerdán reggel megint fellépett néhány derék márciusi ifjú áprilisban, és harmadszor is kordont bontott a Karmelita kolostornál. A momentumos Orosz Anna, Hajnal Miklós, Gelencsér Ferenc, valamint az Országgyűlés szomorú szemű, lókolbász kinézetű, százkilencvenkilencedik számú képviselője először a garázs előtti kordont bontotta le. A leláncolt és lelakatolt kordonok elé a momentumosok „Különleges jogrend=fideszes jogrend”, „Fideszes jogrendben nincs jogbiztonság” és „Különleges jogrendben csökken a nyugdíjak reálértéke” feliratú táblákat helyeztek.
A képviselők kifeszítettek egy molinót a Karmelita kolostor kapujára is, amin pedig a következő üzenet áll: „Követeljük az önkényuralmat eredményező különleges jogrend és a rendeleti kormányzás felszámolását, az Országgyűlés kormányt ellenőrző szerepének helyreállítását!”
És ezúttal is a lókolbász kinézetű, százkilencvenkilences számú, függetlennek mondott képviselő volt a vezér – bár kartonra vésett névjegyét, amelynek első szava ló, de nem kolbász áll utána, ezúttal nem vitte magával –, és még össze is csapott a készenléti rendőrökkel. Meglehet, csak azért rosszalkodott újra, mert részben összetéveszti munkáját egy független tüntetőével, másrészt viszont azt a látszatot tudja kelteni, hogy ő bizony bont, ő bizony dolgozik, írják csak le a nevét csupa nagybetűvel.
Hát igen. Nemecsek Ernőét – még a Pál utcában – csupa kicsivel írták, de a szorgos képviselőnek mindenből kijár a nagy. Hacsak ki nem derül, hogy tudatosan, mániákusan rosszalkodik. Mint egykoron Kovács István – többek között –, a Tatabánya futballistája, aki annyira felbosszantotta edzőjét, a zseniális Lakat doktort, hogy az még a nevét sem volt hajlandó kimondani. Éppen ezért például a Real Madrid ellen 1–0-ra megnyert meccs előtt, így nézett ki a Bányász csatárhármasa, Lakat tanár úr előadásában: P. Nagy, a Tatabánya kilences számú játékosa és Weimper.
De Kovács – aki a Vasasból egyébként válogatott is lett – jó játékos volt, remek futballista. S meglehet, a százkilencvenkilences számú honatya is spíler, csakhogy ez még nem derült ki róla. Mászott már alpinistaként lépcsőt, hurcolt malacfeliratú táblát, mászott és bontott kerítést, de alkotni eddig meglehetősen keveset alkotott. Legalábbis, ha mégis, akkor szerény publicitással. Sokkal inkább arról lehetett hallani – mint most is –, hogy itt vagy ott rosszalkodott. És persze általában a fejére olvassák, hogy közpénzen. De hát megválasztották, és akik megválasztották, azokat nyilván szórakoztatja a szomorú szemű-lókolbász kinézetű mester. Hát akkor élvezzék. És válasszák meg újra és újra. Legyen minden ő. Főpolgármester, miniszterelnök, cirkusz- és lóversenypálya-igazgató, futballcsapat kilencese, és akkor végre rend lesz ebben az országban. Kitör a sajtószabadság, előtérbe kerülnek a személyiségjogok, megszűnik az önkény, nő a nyugdíjak reálértéke, és megint kikiáltjuk a Lajtabánságot, s ő lesz mindjárt a kormányzója. Úgyhogy van itt elképzelés, lesz itt munka, csak rosszalkodás helyett néha-néha gondolkodni és dolgozni is kellene.
Bár rossz rágondolni, mi lesz itt, ha a százkilencvenkilences, azaz Hadházy Ákos ötletelni és munkálkodni kezd. Igaz, ötletelni eddig is ötletelt. Csak az a munka… Az a munka megy nehezen, még akkor is, ha már nemegyszer bizonyította, hogy kordonbontásban igazi profi. Amennyiben abban is lenne válogatottunk, mindenképpen ő lenne a center. Még a Real ellen is.
A szerző újságíró