A baloldalt uraló Gyurcsány most annak a Botka Lászlónak csapott a kezébe, aki az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt 2017-ben, és aki kijelentette, bárkivel hajlandó összefogni, kivéve Gyurcsánnyal. Illetve: „Gyurcsány hazudott, tehertétel, el kell tűnnie.” Ez egy normális ember számára undorító, egy baloldali politikus számára azonban – a jelek szerint – természetes. Vajon miért paroláznak most az egykori ősellenségek? Mi az oka annak, hogy összeborulnak ezek a politikai vezérek, amikor mindkettőjük számára nyilvánvaló, hogy a baloldal a választásokon belátható időn belül nem fog nyerni Magyarországon?
Ha elolvassuk Gyurcsány nyilvános bejelentésének kulcsmondatait, akkor némileg közelebb kerülünk a valósághoz. Íme: „Jó egy éve abban a helyzetben van a Demokratikus Koalíció, hogy vitathatatlanul az Orbánnal szemben álló világ hegemón pártja. (…) Elsőként akkor Szegeden mondjuk azt ki, hogy mi Botka László jelölését és megválasztását fogjuk támogatni a Demokratikus Koalícióban.”
Ez, az önteltséget kicsit sem nélkülöző bejelentés arról szól, hogy Gyurcsány Szegeden is kezébe vette a politikai hatalmat. Az arcoskodást némileg indokolja, hogy Csongrád-Csanád Vármegye székhelye eddig szocialista fellegvár volt. Most pedig elszipkázták a városban az MSZP korábbi erős embereit. Binszki József, a DK eddigi frakcióvezetője pedig alpolgármesterként folytathatja munkáját. Politikai megfigyelők szerint Botka asszisztálásával a DK most azt kínálja Szegednek, mint 2010 előtt a Gyurcsány-kormány az országnak.
De valóban ez kell a szegedieknek?
Jól tudjuk, hogy a miniszterelnöki menesztése, azaz 2009-es óta GY. F. politikai felfogása semmit nem változott. Nem véletlen, hogy ma is a Böszme a legelutasítottabb magyar politikus. Nyilvánvalóan ezért, az e mögött húzódó lesújtó, akár terrorba is hajló tettek, megszorító intézkedések miatt gátja a kormányváltásnak vagy más választási sikernek.
Botka ennek ellenére valamiért mosolyogva kezet fog vele és – sutba dobva a demokrácia biztosította hatalmi pozíciót – elfogadja a DK hegemóniáját önmaga fölött.
Hogy van ez? Botka is tudja, hogy választáson a DK soha nem nyerhet.
Akkor? Lehet, hogy melegszik a pite, és az unió zsaroló politikája közeledik a végkifejlethez? Orbán általuk remélt erőszakos megbuktatásához? Ha nem így lenne, ha nem a politikai érdek motiválná őket, akkor miért csapna egymás kezébe az a két politikus, aki egyébként szívből utálja egymást. Netán a guruló dollároknak volna köze a dealhez?
Botka ugyanis olyan civil szervezet, az Összefogás Szegedért Egyesület embere, amelynek még lehet külföldről, választási célból pénzt utalni. Ki tudja, eddig nem utaltak-e? Ki tudja, hogy Botka 21 éves polgármesteri regnálása mennyiben köszönhető tisztán a választók akaratának és mennyiben különféle egyéb, külföldi források felhasználásának?
Az külön érdekesség, hogy a Fidesz éppen ezt a lehetőséget biztosító kiskaput készül bezárni, amely olyan összetett, hogy a kivizsgálásához a számvevőszék mellett már az adóhivatal szakértelmére is szükség van.
Gyurcsánynak ennek ellenére szüksége van Botkára. Vajon miért? Talán azért, mert valamilyen, előttünk ismeretlen ígérettel Szegeden így is, választások nélkül, átvehette a hatalmat? Megszerezve hozzá fontos városi, intézményi pozíciókat. Pénzt, paripát, fegyvert?
Ha valaki arra gondol, hogy van az a pénz, amitől az embernek korpásodik a haja, akkor nem biztos, hogy messze jár az igazságtól. Csakhogy itt nem a baloldal jövőbeni potenciális sikeréről folyhat az alkudozás, hanem arról, hogy a vezetők addig is jól éljenek, amíg el nem jön az ő napjuk. Kölcseyvel szólva: a sohanapja.
Nincs annál komfortosabb, mint jól fizető állásban várni, hogy szájukba repüljön a sült galamb.
Hogy a választók számára az összeborulásból semmiféle előny nem származik, az a baloldalt soha nem érdekelte.
A szerző szerkesztő