Gyurcsány ismét belefingott a nulláslisztbe. Bocsánat a nyers kifejezésért, Ferenc stílusára akartam utalni, amikor a jogállamiság példázataként azt volt szíves magyarázni, hogy az állam megmondja még a paprikáskrumpli receptjét is az embereknek. Ami persze nem igaz. Gyurcsány szerint mégis borzasztó. Hallgatói sajnos tapsolnak neki érte, meg nevetnek a vicceskedésén.
Ha valaki beleszellent a nulláslisztbe, azt többnyire olyan botrányokozóra mondják, aki szándékosan, bunkó módon okoz balhét, ami az egész környezetének problémát jelent. Márpedig Ferenc nyilvános megnyilvánulásaival mást sem csinál, mint problémát okoz a környezetének. Egész egyszerűen félrevezeti őket, nem mond igazat. Úgy is mondhatnánk: hazudik.
Azt mondja Facebookján: „A zsarnokkal küzdeni és nem tárgyalni kell!” Ezt már elmondta nagygyűlési beszédében is, akkor sem volt több értelme. Néró zsarnok volt, kivégeztette a szabadság híveit. Rendben van. De Gyurcsány azt mondja, hogy Orbán a zsarnok. Így magyarázza: „Ezért vagyunk az ellenfele és nem ellenzéke ennek a kormánynak. Nem kompromisszum van, hanem küzdelem. Ha a kormányt törvénytelennek, tisztességtelennek, hazafiatlannak látjuk, márpedig ennek látjuk, akkor nem tárgyalunk. Akkor küzdünk.”
Ő azért használ nagy szavakat, hogy odafigyeljenek rá az emberek. Tartalma persze semmi, üres fecsegés az egész, de azok a szerencsétlen emberek, akik Gyurcsány támogatóinak vallják magukat és elmennek egy-egy nagygyűlésre, azok ilyeneket akarnak hallani. Hogy ez a Fletó jól olvasson be Orbánnak.
Ferenc tisztában van ezzel, és kielégíti azon néhány száz szerencsétlen igényét, aki elmegy és meghallgatja őt. S ha beleszellent a nulláslisztbe, akkor tapsol, zászlót lobogtat, és csettint nevetés közben, úgy tetszik neki. Ha tartalma lenne a mondanivalónak, akkor nemcsak ráfognák, hogy politikai nagygyűlést tartottak, hanem akkora lenne a hallgatóság száma, ami már tényleg annak nevezhető. De nem annyi. Pécsen, egy 150 ezres lélekszámú nagyvárosban úgy sikerült megtölteni egy 1200 fős termet, hogy a környező településről ők maguk szállították oda a résztvevőket. Pécsről a helyi lakosság egy százaléka sem volt rájuk kíváncsi, mégis arról zengett az ének, hogy a zsúfolásig megtelt teremben még álltak is az érdeklődők.
Kérem tisztelettel, ha Magyarországon valóban zsarnokság lenne, akkor özönlenének az emberek, hogy támogassák azt a népvezért, aki szembemegy a magyar Néróval?
1956-ban mi volt? Ki minősítette a kormányt törvénytelennek, tisztességtelennek, hazafiatlannak. Senki. A nép tudta magától, hogy ez így nem mehet tovább, és fellázadt a kommunista rendszer ellen. Illyés Gyula híres versében rámutat: „Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, / nemcsak a vallató szobákban, / nemcsak az éjszakában / kiáltó őr szavában, / ott zsarnokság van…”
Magyarországon hogyan lenne már zsarnokság? Ferenc azért akar küzdeni a kormánnyal és nem kompromisszumot kötni, mert nincs hozzá ereje. Mert a választók nem adtak neki elég felhatalmazást. Tizenhárom éve egyfolytában súlyosan lebőg. Horn Gábor SZDSZ-kampányfőnök örökbecsű szavaival: „Feri, azt mondták, menj a p…csába, valljuk be.”
Feri úgy hergeli a népet küzdelemre, hogy semmi alapja nincs arra, hogy megmondja mi történjen ebben az országban. Arra ott van a széles körű felhatalmazással bíró Orbán Viktor. Gyurcsány szerencsétlen, szekta méretű rajongótáborának tudja csak bemesélni, hogy Orbán igazságtalan vele és az ellenzékkel.
Miért?
Ha tenne józan javaslatot a kormányzásra, akkor arról nyilván tárgyalnának vele, beépítenék a munkatervbe. Ez azonban Gyurcsánynak nem érdeke. Neki az kell, hogy minél nagyobb balhét keverjen maga körül, hogy odafigyeljenek rá az emberek. Olyan egekbe érő szociális követelésekkel zsarolja a kormányt, amit teljesíthetetlenek, de őket emberbaráti színben tünteti fel, hogy nőjön a támogatottságuk. Ezért is orbánozik állandóan. Kis létszámú támogatói lényegében csak ezt szeretik.
Eötvös József azt üzente: „Csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb.”
Ha Gyurcsány hatalomra jutna, Brüsszellel együtt a fortélyos elnyomás lenne az eszköze. Szerencsére azonban nem fog. Ha százszor szellent a nulláslisztbe, akkor se.
A szerző szerkesztő