Márpedig vannak kísértetek

A gátlástalan infláció a ravatalozóba is befurakodott. A temetési költségek a távozó lélekkel együtt az égbe szállva hozzávetőleg 30 százalékkal drágultak. Az elvesztett hozzátartozó miatti búbánaton túl ily módon a pénztelenség keserve is a hátramaradottakra zúdul. És a halál ugyan nem válogat, pártszimpátiára tekintet nélkül suhintja meg kaszáját, mégis sok esetben keményebb próbának veti alá a baloldali érzelmű gyászolókat. Erről árulkodik a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben elhagyottan árválkodó Munkásmozgalmi Pantheon, ahová hosszú ideje – hiába kínálhatnák akár ingyen is – senki sem temetkezik.

Az elvtársi tartózkodás legfőbb oka alighanem az identitászavar és a lappangó bűntudat. A „szörnyűséges orbáni diktatúra” megtorlásától való félelemre aligha lehet hivatkozni. Utoljára ugyanis 1988-ban helyezték el a pantheonba egy idős hithű kommunista özvegyének a hamvait. Abban az évben amikor a rendszer ellen tüntető fiatal Orbán Viktort és társait a Batthyány-örökmécsestől marcona gumibotos rendőrök elhurcolták.

Az enyészetnek indult monstrum építményben lett volna a helye például a rettegett Rákosi Mátyás földi maradványainak, ám az utódló párttársak szégyellték, nem akartak vele még holtában sem közösséget vállalni. Urnáját még a szocializmus dicső korszakában, 1971-ben inkább a Farkasréti temetőbe irányították. Ugyancsak ott lelt végső nyugalomra például Gerő Ernő, vagy Grósz Károly is. A hálátlan család Apró Antal végső nyughelyéül is jobbnak vélte a pantheon helyett az elhunyt véreskezű nagypapát inkább elrejteni a Farkasréti sírkertben. Nagy Imre földi maradványai az Új Köztemetőben lelhetőek fel. Biszku Bélának, a „puha diktatúra legkeményebb ökle”, az 56 utáni megtorlások irányítójának porhüvelyét sem a pantheonban őrzik, a rokonok valahol a budai hegyek erdejében szórták szét a hamvakat.

A munkásmozgalom élharcosa, Kádár János hamvai sem érdemelték ki a bebocsátást a pantheonba, sírja, akárcsak Horn Gyuláé az épület közeli parcellában domborodik. (A Kádár-sírt 2007-ben feldúló, koponyáját elrabló haramiák kiléte azóta is rejtély, elakadt a nyomozás.) A látványnak is nyomasztó mauzóleum eredeti szándékától ellentétes hatást keltve fenyegető – és egyben tragikomikus – mementóként tanúskodik egy őrületes, abszurd korszakról, ahol az elvtársak egymást is megtagadva, elveszejtve, taposva vívták meg hamis osztályharcukat.

Az építményt övező, elgondolkodtató temetői csend pedig nagyon is beszédes. Stephen King szavaival: „A kísértetek valójában temetetlen titkok, rossz lelkiismeret és feltáratlan pszichológiai zűrök egyvelege.” A baloldali ellenzék ténykedését nyomon követve, úgy tűnik, hogy a kísértetek valóban nagyon is eleven lények. Itthon ezek a gyűlölködő, negatív légkört árasztó pártok a kutyának sem kellenek, ezért négymilliárd forintnyi júdáspénzen csikorgatják fogaikat, áskálódnak Brüsszelben saját hazájuk ellen.

Nem csoda, hogy a legelutasítottabb házaspár vezette DK-ba csimpaszkodó Momentum, a láthatatlan Párbeszéd és az egész díszes ballib társaság vezetői már halálközeli élményeikről számolhatnak be egymásnak. A hatalmas pártvagyont lenyúló, eltapsoló, végelgyengült MSZP-nek talán már saját megdrágult temetésére sem futja. A párt még lélegzik, mozog, de a nála járt erkölcsi halottkém már összecsomagolt, és dolga végezetten hazament.

A szerző újságíró