Figyelemre méltó kötet jelent meg a héten Veszprémy László Bernát holokausztkutató tollából. Az úgynevezett Koszorús-akciót eddig is ismertük, habár ez idáig számos elfogult, politikailag motivált kontextusban olvashattunk róla, mostantól azonban már olyan primer irat is rendelkezésünkre áll, ami segít lehántani a sok-sok rárakódott részlehajló, sokszor kifejezetten rosszindulatú véleményt. A „Tanácstalanság – A zsidó vezetés Magyarországon és a Holokauszt, 1944–1945” című könyv többek közt olyan új, eddig nem ismert dokumentumokat tár az olvasó elé, amelyek arról tanúskodnak, hogy Horthy Miklós meg akarta menteni a budapesti zsidóságot.
A történelem velünk él. A múlt szerves kapcsolatban áll jelenünkkel, éppen ezért nem meglepő, hogy meghatározó történelmi személyek és események értékelése jelenünk kulturális-politikai törésvonalai mentén tagolódik. A Horthy-korszak megítélésében túl mély, már-már áthidalhatatlan ez a szakadék, ráadásul a történelmet nem ismerő, ám azt kisajátítani kívánó politikusok az elmúlt években tovább szélesítették ezt a kulturális lövészárkot. Mindezeket elfogadva, de ennek ellenére, minden értékítélet esetében szükséges tisztességes határvonalakat húznunk.
Veszprémy László Bernát, a Szombat zsidó folyóirat volt munkatársa, a Neokohn hírportál volt főszerkesztő-helyettese erre a kényes, ám annál fontosabb feladatra vállalkozik most megjelent könyvében.
Azt eddig is tudtuk, hogy Horthy 1944. július 7-én leállította a deportálásokat, így menekülhetett meg alsó hangon több mint százhúszezer budapesti zsidó (a kutatók vitatkoznak a számokról), ám több baloldali történész – Karsai, Ungváry – azt állították, hogy Horthy azért zavarta ki a csendőröket Koszorús Ferenc alezredes, az esztergomi páncélosok vezetőjének segítségével a főváros területéről, mert attól tartott, hogy a csendőröket egy nyilas puccshoz használják fel.
A most megjelent kötet szerzője ezzel szemben tényekkel támasztja alá, hogy Horthy pár nappal a Koszorús-akció előtt magához rendelte Vörös János vezérezredest, vezérkari főnököt, és őt kérte meg, hogy segítsen megmenteni a budapesti zsidókat, és segítsen elhárítani a csendőrpuccsot. Erről tanúskodik Vörös János naplóbejegyzése is. Csakhogy Ferenczy László csendőrezredes, aki szintúgy segített megszervezni a Koszorús-akciót, úgy vallott a népbíróságon, hogy a puccskísérlet miatti aggodalom eleve egy álca volt: „A Baky-féle puccs egy kitalált mese volt a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozására.”
Egy kommunista történész, Ránki György már idézte Vörös naplóját a levéltárból, de kihagyott belőle több fontos részt, és nyilván nem is értette meg teljesen, mit idéz, mert ha értette volna, valószínűleg örökre hallgatott volna róla… Az pedig lényegében kizárható, hogy Vörös hazudott volna a naplójában, hiszen a szöveg valójában rossz fényt vet őrá: pont azt tudjuk meg az iratból, hogy bár lehetősége lett volna segíteni az üldözött zsidókon, de ő nemet mondott Horthy kérésére, nyilván így esett a választás Koszorúsra.
A kötet tehát két nagyon fontos dokumentumot ismertet, hiszen most van egy egykorú, primer forrásunk arról, miszerint Horthy nem a csendőrpuccstól félve rendelte Budapestre a páncélosokat, hanem a zsidók megoltalmazásának céljából. Sőt: a csendőrpuccsról szóló legenda eleve egy álca volt, amivel el akarták titkolni valódi céljukat, a budapesti zsidók megmentését.
A kötet szerzője nem akarja felmenteni Horthy Miklóst minden kritika alól, ám munkája mindenképpen segít a tisztánlátásban.
Veszprémy szerint ideje elhelyezni ezt a hihetetlen, egyedi akciót a nemzetközi történelmi kontextusban, hisz sehol máshol nem történt meg, hogy egy megszállt ország kormányzója a reguláris hadsereget használta volna fel a saját rendvédelmi szervei ellen, a zsidók megmentése céljából. Ráadásul a legóvatosabb becslések szerint is százhúszezer ember életéről beszélünk!
A háború után súlyos vádak érték a zsidó vezetőket külföldön és Magyarországon is. Talán nem véletlen, hogy a történészek máig vitatkoznak szerepükről. De valójában mit tudtak ők Auschwitzról a deportálások előtt? Miért nem riadóztatták a vidéki zsidóság tömegeit? Kiváltságos helyzetben voltak-e, vagy ugyanúgy szenvedtek, mint a „kis zsidók”? Kollaboránsnak számítanak-e, vagy nem volt választásuk? Mi volt Horthy Miklós szerepe a budapesti zsidók megmentésében? Veszprémy László Bernát kényes kérdéseket boncolgat hiánypótló munkájában.
A szerző a XXI. Század Intézet elemzője