Érdekes mondatocskára bukkanhat, aki végighallgatja újfent Gyurcsány március 15-i ünnepi beszédét. Miközben természetesen végig zsarnokozza, elnyomózza, a szabadság elfojtójának nevezi a kormányt, Orbán Viktort, aközben egy különös beismerést is elrejtett a szövegében. „A küzdelem lényege, értelme nem feltétlenül a győzelem.” Bingó!
A hallgatóság valószínűleg nem vette észre, ellenkező esetben biztosan nem ujjongott volna az újabb választási kudarccal reálisan számoló Böszme egy-egy megjegyzése után.
A szónok teljes beszédén átívelt ugyanis a félrevezetés, a győzelem ígéretének lebegtetése, hogy tartsa a lelket legszélsőségesebb követőiben, nehogy lemorzsolódjanak attól a sötét víziótól, hogy ők itt habókra ugrálják körbe Gyurcsányt, aki személy szerint maga sem hisz a győzelemben, csak úgy tesz, mintha hinne.
Nézzünk meg néhány félrevezető állítást közelebbről.
Azt mondja Gyurcsány: „A magyar demokratikus ellenzék Petőfi és társai hű utódai, ezzel szemben a magyar kormány és a mögöttük lévők a szabad magyar gondolat és élet elfojtói. Legyetek büszkék, hogy szabadok akartok lenni.”
El tudják képzelni, hogy aki megírta a Nemzeti dalt vagy a Szabadság, szerelmet az egy gyékényen árulna a magyarok elárulójával, a diktatórikus párállami idők kegyeltjével, gazdagságát abban gyökerezve megalapozójával, aki még házastársat is a diktatúra vezéralakjainak családjából volt képes választani magának. Petőfi – szegény – forog a sírjában, ha hallja, hogy valaki őt egy lapon emlegeti a népellenség kommunisták mai emblematikus figurájával, aki hatalomra jutása esetén sem akarna mást, mint megfosztani a szabadságtól az embereket, kiszolgálva hazánkat a globalista Brüsszel föderalista törekvéseinek, előmozdítva a nemzetállami lét megszüntetését.
Kérdezem én, ennél szabadabb hogyan lehet valaki, mint napjainkban Magyarországon? Szabad a szólás-, a sajtó-, a véleményszabadság. A választás. Minden demokratikus eszköz rendelkezésre áll, hogy szabad legyen valaki. Van munka, van megélhetés. Ellenzéki politikai nagygyűlésen is szabadon bírálhatják a kormányt. Ha ez az elfojtása a szabad magyar gondolatnak, akkor mit tudnak megteremteni Gyurcsányék. Mire legyenek büszkék a hallgatóság tagjai? Hogy Gyurcsány vezetésével szabadnak hazudják magukat, miközben azok? Miközben – Ferencet követve – ők maguk lennétek a gondolat és élet elfojtói? Gy. F. hülyének nézi hallgatóságát a legszentebb nemzeti ünnepünkön. Petőfi soha nem tett volna ilyet.
Egy másik idézet Gyurcsánytól: „Történelmi tapasztalat: a szabadságot a zsarnok nem adja, azt elveszik a zsarnoktól. (…) Merjetek megküzdeni a szabadságotokért, különben jogfosztottak maradtok, és lesztek, előbb utóbb nem a nemzet büszkeségeivé, hanem szégyeneivé váltok.”
A stílus maga az ember. Ferenc ugyanis meg is alázza hallgatóit, ha nem követik, miközben az út, amit mutat, teljesen téves. Gyurcsánnyal ugyanis nem szabadságért lehet küzdeni, hanem a brüsszelita, globalista rabságért. Akár a szocializmusban. De ott legalább fegyverrel erőszakolták ránk a diktatúrát. Gyurcsány meg azt akarja elérni, hogy a magyarok önszántukból szavazzanak a rabságra. Undorító.
És akkor jöjjön az a passzus, amelyben Gyurcsány beismeri, hogy a küzdés lényege nem feltétlenül a győzelem.
„Tudom, hogy sokszor veszik a remény, és nem látjátok, nem tudjátok, nem érzitek, hogy a végén eljutunk-e oda, ahova akarjuk. (…) A küzdelem nem önmagáért való, de a küzdelem lényege, értelme nem feltétlenül a győzelem. Hanem az a fajta meggyőződés, hogy egy jó ügyért teszek a hazámért, magamért, önbecsülésemért. Merjetek azok maradni, akik vagytok, merjetek áldozni önmagatokból, azért, ami fontos, a közösért, a hazáért. A tett, amiért megküzdöttél, mert jónak látsz, mert jó fia és jó lánya vagy a hazának, jó ember vagy és jó hazafi.”
Tehát legyetek jó emberek, és tartsátok a politikai élvonalban Gyurcsányékat, sokmilliós havi fizetéssel, érdemi munka nélkül. Azokat, akik mindig rosszat akartak a hazának, így választóiknak is.
No komment.
A szerző szerkesztő