Román ajándék

Március 10-re, a székely szabadság napjára emlékeztek a héten többfelé Romániában. Úgy tűnik, az 1854-ben ezen a napon a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett mártírokra már a románok is emlékeznek; nem feltétlenül úgy, ahogy szeretnénk, de jól érzékelhetően mély nyomokat szántott lelkükbe a székely szabadság napja. Hogyan másként értékelhetnénk az éppen az erre a hétre időzített két látványos provokációt, amely során a labdarúgó-szövetség „csak” idegengyűlölőnek minősítette az FCU Craiova szurkolóinak Sepsiszentgyörgyön skandált magyarellenes rigmusait, ezért enyhítette a rasszizmus miatt kirótt büntetést; míg a bukaresti táblabíróság elmarasztalta a város polgármesterét, mert a Tamási Áron Színházon a magyar kifejezést nem a román alá helyeztette, hanem azzal egy szintre.

Azt most ne bolygassuk, hogy Sepsiszentgyörgyön ki is az idegen; ennél sokkal lényegesebb maga a pofon, ami jól mutatja, hol tart ma Románia. Mindez annak ellenére emlékeztető, hogy a nagy botrányt okozó focimeccset épp egy román bíró fújta le idő előtt a craiovai csürhe magatartása miatt, és számos román szégyelli a döntést, aminek egy neves román újságíró hangot is adott. Ezek a hangok azonban nem számítanak Romániában, a hivatalos álláspontot megjelenítő hatóságok rendre szítják a magyarellenességet, és ehhez az Európai Unióból kapják a bátorítást, ahol nem csupán lesöprik az asztalról a nemzeti kisebbségek ügyét, hanem kifejezetten megerősítik az idegengyűlöletet. A román jogállamiság problémája érdemben soha nem vetődött fel Brüsszelben vagy Strasbourgban. Az Európai Parlament nem kérdőjelezte meg a román bíróságok függetlenségét; fel sem vetődött, hogy rendszerszintű problémák lennének az országban.

Az Európai Parlament szerint Románia úgy jó, ahogy van. Talán, mert rendkívül hasonlít az ország működése a strasbourgi szervezetére, amely mielőtt elsüllyedne a korrupció mocsarában, másra mutogat. No, nem Romániára, ahol gond nélkül el lehet lopni egy hidat, egy amerikai támaszpont üzemanyagát, egy komplett belvárosi háztetőt, a hegyekről az erdőt, ahol a digitalizációs hatóság elnöke lopott autóval közlekedik; ott kérem, nincsenek rendszerszintű problémák, egy jogállamban ilyen bármikor megeshet, sőt még idegenellenességről sem beszélhetünk, ugyanis a magyarellenesség normalitás Strasbourgban és Romániában is. A csürhe pedig valójában a craiovai egyetem nyalka falkája, amit éppen egy börtönből szabadult elnök vezényel. Persze, Strasbourgból nézve ebben sincs semmi különös, az ottani alelnök éppen most csücsül.

Köszönjük az emlékeztetőt, köszönjük, hogy megerősítik a székely szabadság napjának értelmét; köszönjük, hogy Bukarest és Strasbourg kéz a kézben hizlalja a székely–magyar önbecsülést.

A szerző vezető szerkesztő