Úgy fest, Gyurcsány eskütétel utáni hosszas ölelkezése Ráczné Földi Judittal a parlamenti patkóban elsősorban leginkább a második legerősebb baloldali konkurenspártnak, a Momentumnak szólt. Eközben a választókban tovább növekedett Gyurcsány Ferenc elutasítottsága. Van Isten!
Tudjuk jól, a pirruszi győzelem olyan pusztító károkat okoz a győztesnek, hogy az egyenlő a vereséggel. Valahogy így járhatott Gyurcsány Ferenc is, amikor a minap Ráczné Földi Juditot képviselői eskütétele után hosszan megölelte. A jeleneten megbotránkozott a nyilvánosság, a fejleményekről mi is több cikkben beszámoltunk. Az csak kicsivel később derült ki, hogy Gyurcsány ezzel a – tudatosan megtervezett – jelenettel politikai vetélytársainak, elsősorban a Momentumnak üzent.
Szóval megy a bajuszhúzogatás a baloldalon, ami őszintén szólva – jobboldalról nézve – egyáltalán nem haszontalan folyamat.
Ne felejtsük el, a 2024-es önkormányzati választásokon a kormánypártok szempontjából is van tét: vissza kell szerezni a 2019-ben elvesztett nagyvárosokat, élükön Budapesttel. Ezért aztán különleges örömmel szemlélhetjük a baloldal, ezúttal szexista köntösbe bújtatott legújabb konfliktusának kiteljesedését.
A momentumos Orosz Anna az ölelkezős jelenet után így fakad ki Facebookján: „Nézem a felvételt újra és újra, és egyszerre rándul görcsbe a gyomrom és gondolkodom közben azon, hogy ez szimplán a nyers bunkóság megnyilvánulása, vagy egy megrendezett jelenet. Szégyen, hogy ott tartunk, hogy egy politikus – történetesen Magyarország volt miniszterelnöke – azt gondolja, hogy ez így rendben van. Hogy oké egy női politikustársa testét tapogatni, kezét lefogni, nyakába-fülébe sugdosni. A másik nyilvánvaló akarata ellenére. »Gratuláció« gyanánt. A választók, a nyilvánosság szeme láttára. Élő, egyenes adásban. Egy olyan politikus tartja ezt egyébként okénak, akinek pártja büszkén hirdeti, hogy ők adják majd Magyarország első női miniszterelnökét. Mivégre, kérdezem én? Mire megyünk egy női vezetővel, ha közben oké ez a viselkedés?”
Donáth Anna, a Momentum képviselője korábban ezt mondta: „Le kell szállnunk a régi ellenzéki vonatról. Magunk mögött kell hagynunk azokat a régi, berögzött mintákat, amik máshoz nem vezetnek, mint újra és újra kétharmadhoz. Aki ma ellenzéki szereplőként azonnali nagy eredményeket ígér, az nem őszinte veletek. Az pedig, aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígérgeti, az hazudik. Reggel, éjjel, meg este.”
Nyilvánvaló, hogy itt mindketten Gyurcsányt, a Böszme-féle politikát akarták lejáratni, hogy erősödjön a budapesti olimpiát megfúró lilák pártja. Gyurcsány pedig így kommentálta az ölelkezős jelenetet: „Mi ott megbeszéltük, hogy mi oda kimegyünk és hosszan megöleljük egymást. Tüntetőleg, őszintén szólva. Mindenki menjen a csudába, mi ezt nem engedjük meg. (…) És mindenkinek azt üzenem, különösen azoknak, akik nem jöttek be (ez esküre, Momentum, MSZP, Párbeszéd – a szerző), hogy velünk ezt nem csinálhatjátok. (…) A DK-sok erős szövetségben vannak.”
Aki tehát a DK-ra képletesen kezet emel, az elmehet melegebb éghajlatra.
A lényeg szépen kirajzolódik. A baloldali törpepártok nyugodtan utálkozhatnak, harcolhatnak egymással. Mennél hevesebben teszik, annál kevesebben szavaznak majd rájuk az önkormányzati választáson. Ez pedig nagyon biztató fejlemény. Főleg annak fényében, amit Müller Péter mond az ölelésről: „Minden ölelés, melyben nincs önátadás: hazug.”
Önök szerint tett már olyat Gyurcsány földi élete során, ami ne lett volna hazug? Ő maga vallotta be, hogy a minapi öleléssel is csak egy színjátékot adott elő.
A szerző szerkesztő