Azon morfondírozok, mikor van jobban ellátva a beteg? Ha a háziorvos meggyógyítja, vagy akkor, ha nem gyógyítja meg? Mert például a kamara sztrájkra szólította föl az orvosokat, Karácsony pedig kéri, hogy maradjanak tagjai a kamarának. Vagyis kéri, hogy a háziorvosok ne lássák el továbbra sem a betegeket. A kérdés természetesen költői.
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb”, olvashatjuk Szophoklésznál. Karácsony Gergely lépten-nyomon bebizonyítja, hogy ez a bölcsesség negatív irányban is igaz. Nem akarom sorolni a főpolgármester budapestiek ellenében hozott, az életüket megkeserítő döntéseit, sajnos van belőlük nagy számban. Ám a Magyar Orvosi Kamara (MOK) politikailag motivált álláspontjával való egyetértése azt mutatja, hogy Karácsony nemcsak budapestiek ellensége, de úgy véli, országos kompetenciával is rendelkezik, és rosszat akarhat a főváros határain túl élő millióknak is. Egy szó, mint száz, a minősített embertelenség is lehet csodálatos. Hogy képes arra egy politikus, egy majd kétmilliós világváros vezetője, hogy ilyen gyalázatos, emberellenes kijelentést tegyen magyar választói rovására?
Az Országgyűlésnek ugyanis éppen azért kellett rapid módon közbeavatkoznia a döntése nélkül komollyá váló helyzetben, hogy még véletlenül se maradjon ellátatlanul beteg. És hogy mennyire megalapozott volt a parlamenti döntés, azt Csókay András idegsebész fogalmazta meg, akin kívül a sziámi ikrek szétválasztására a világon egyetlen más orvos sem vállalkozott. Ő az igazi orvos, akinek tényleg első az ember. „Személy szerint nagyon örülök a kamara hátrébb léptetésének. Nem lehet így fenyegetni orvosokat, hogy aláírnak vagy nem.” Hozzátette. „Sok orvos örül ennek, hogy nem kötelező a tagság mostantól, nem vonhatja be a kamara a működési engedélyt akár mondvacsinált dolgok miatt. Milyen kamara az, amely ilyen etikai kódexet ír, hogy a »szúnyogot kiszűrik, a tevét meg lenyelik«, hogy a Bibliát idézzem.”
S hogy ez mennyire így van, arra hadd hozzam föl két legutóbbi tapasztalatomat.
Az egyik, amikor a minap egy reumatológus főorvoshoz vittem el a 28 éves lányomat, mert a röntgenfelvételt értékelők szerint gerincferdülése van. Alaposan megvizsgálta, és megállapította, hogy nincs gerincferdülése, és kezeléssel a meglévő derékfájdalma is elmulasztható. De a kamara szerint a háziorvosoknak nem kellene ellátni a lányomat. Akkor ön miért teszi? Kamarai tag szintén, vagy nem? Legyintett. „Több tíz évig fizettem nekik a díjat. Egyébként semmit nem kaptam tőlük, azt sem tudtam, hogy a világon vannak” – mondta. „A hippokratészi esküm szerint minden házba a beteg javára lépek be.” Ennek megsértését követeli Gyurcsány egykori államtitkára, most a kamara elnöke és a főpolgármester? Ugyan már!
Egy Pest vármegyei háziorvos szintén csak legyint. Szerinte is nagyon jó, hogy megszületett a törvénymódosítás, így legalább nem kell a lelki kényszerrel megbirkóznia, amikor jönnek, és agitálnak a bent maradáshoz.
Bár a MOK igyekszik önkéntesnek feltüntetni az orvosok döntését, a közleményükben azt írták, a magyar orvosok nyomásgyakorló akciójában minden kolléga önkéntesen vesz részt, és a kormányinfón elhangzottakkal ellentétben a Magyar Orvosi Kamara egyetlen háziorvos ellen sem indított és nem indít etikai eljárást azért, mert aláírja az ügyeleti szerződést. Az Index azonban közzétett egy levelet, amelyet a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron vármegyei elnökének, Szijjártó Lászlónak tulajdonítanak. A levélben foglaltak alapján pedig úgy tűnik, a MOK valóban él nyomásgyakorlással. (A levél itt olvasható.)
A kamara a kritikus döntését egyébként Komáromi Zoltánnak, a DK egészségügyi árnyékminiszterének jelenlétében hozta meg, noha néhány nappal korábban még más volt az álláspontjuk. Akkor még bojkottfelhívásról szó sem volt.
Ehhez a hatalmi-politikai döntéshez csatlakozhatott az emberek iránt következetesen érzéketlen Karácsony Gergely, aki a MOK támogatására szólította fel a háziorvosokat.
Jól fogalmaz Máté evangéliuma: „Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.”
A szerző szerkesztő