Ez aztán a kemény, erkölcsös kiállás, a következetes politika, amikor vezető német és más nyugati közéleti emberek megbélyegeznek, ellehetetlenítenek, a társadalom perifériájára szorítanak olyanokat, akiknek csak egy kicsit is közük van Oroszországhoz vagy Vlagyimir Putyinhoz. Akinek ilyen kapcsolata van, az „megy a lecsóba”. Megnézheti, mikor fog a neve megjelenni valamelyik „fősodratú”, magát nívósnak tartott lapban, folyóiratban. Az állásából is kirúgják, ez csak természetes.
Nem, nem természetes, és Orwell óta tudjuk, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Most éppen ezt láthatjuk Németországban Gerhard Schröderrel is. Ő az egyenlőbbek közé tartozik. Naná, mert hát hova is tartozna egy volt német kancellár? Ráadásul baloldali, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tagja.
Most már biztos, hogy az is marad, miután egyesek ki akarták zárni az orosz elnökkel való szoros baráti kapcsolata miatt, na meg azért is, mert vezető posztokat töltött be olyan nagy energetikai cégekben, amelyekben az orosz állam tulajdonosi részesedést szerzett.
Arról már nem is beszélve, hogy Schröder még az ukrajnai háború kitörése előtt kiállt az Oroszországot a Balti-tenger felszíne alatt Németországgal összekötő Északi Áramlat–2 gázvezeték üzembe helyezése mellett. (A fontos energiaellátó rendszert tavaly ősszel, nagy valószínűséggel amerikai közreműködéssel felrobbantották.) Ha ez még mind nem lenne elég, 2004-ben, hivatali ideje alatt kijelentette, hogy Putyin kifogástalan demokrata.
Mindez – úgy az egész – túl sok volt a szociáldemokraták szélsőbalosainak és vad liberálisainak. Kezdeményezték Schröder kizárását a szocdem pártból. Az SPD hannoveri regionális szervezetének döntőbizottsága azonban elutasította a fellebbezéseket az első fokon hozott határozat ellen, amelyben a testület megállapította, hogy Gerhard Schröder orosz cégekben betöltött tisztségei nem sértik a párt alapszabályát, ezért nincs ok párttagságának megszüntetésére vagy fegyelmi intézkedésre.
Értjük, hogy Schröder az SPD kölyke, nem lehet csak úgy kilökni az alomból, de akkor mivel magyarázzák azt, hogy Németországban is és számos más nyugati államban zárolják az orosz tulajdonban lévő vagyonokat. Nincs tárgyalás, nincs jogalap, nincs lehetőség fellebbezésre vagy bármilyen jogorvoslatra, csak ítélet van. Ugye ismerős a történet? Az eljárások egyetlen indoka: a zárolt vagyon tulajdonos valamilyen, sokszor még azt sem tudják milyen, viszonyban van Putyinnal.
A Nyugat még ennél is tovább ment, mert azt követelte Svájctól, hogy a semleges országban a szankciók alapján befagyasztott orosz pénzeket saját céljaira használják fel, vagyis ezekkel az eszközökkel támogassák Ukrajnát. Csakhogy éppen a jogalap hiánya miatt, na meg azért is, hogy a nemzetközi pénzvilág bizalmát ne veszítse el, Bern ezt visszautasította.
Schröder viszont mostantól ismét hófehér és patyolattiszta, de akkor miért kellett világhírű orosz operaénekeseket, táncművészeket, sportolókat száműzni a nemzetközi művész- és sportvilágból. És ami a legfelháborítóbb, miért kellett az orosz klasszikus írókat, Tolsztojt, Puskint, Dosztojevszkijt feketelistára tenni.
Lehet, hogy ők is Putyin barátai, akiket egyik születésnapjára szánkózni is meghívott, mint ahogy ezt tette Schröderrel?
A szerző főmunkatárs