Sütő-Nagy Zsolt

Vélemény és vita

Szép a rút, és rút a szép

álláspont

Aldous Huxley kuncog és méltatlankodik. A hatvan éve jobblétre szenderült Shakespeare-tisztelő író kaján vigyorral követi, ahogy a lassan száz éve megfogalmazott utópisztikus vagy inkább disztópikus elképzelései testet öltenek, ugyanakkor hitetlenkedik is, hogy ennyire alábecsülte az emberiséget, amely látomása alapján csak a 26. században juthat el a tökéletes érzékenyítés korszakába, amikor a csecsemőkortól érvényesülő kondicionálás hatására már képtelen az önálló gondolkodásra, és vakon követi a felülről meghatározott eszményeket.

A történelemből persze tudjuk, hogy Németország soha nem ismer lehetetlent; ha kell, ha nem, élen jár, bármibe is kerül az a világnak. Most éppen a genderprogram villanyozza fel a német progresszíveket, akik soha nem látott távlatokra nyitottak ablakot, amikor felismerték, hogy a következő szépségkirálynőnek már nem csupán szépnek nem kell lennie, hanem nőnek sem. Mértékadó német médiumok szerint a transznemű Saskia von Bargen az elsőszámú esélyese a Miss Germany 2023 címnek. A fiúcskának született, de nemi identitásával gyerekkora óta küszködő 19 éves „bombázó” alig egy esztendeje erősíti a női nemet, az átalakítások után pedig legfeljebb egzotikus kinézetűnek nevezhető, de legkevésbé sem szépnek. A német lapokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a 21. század harmadik évtizedében már nem ilyen maradi szempontoknak kell érvényesülniük a Miss Germany kiválasztásakor, a külsőségeknél sokkal lényegesebb a versenyzők küldetéstudata.

Tavaly Franciaországban már tesztelték az új eszményeket, és a francia társadalom átalakulása egészen a döntőig juttatta a transzszexuális indulót. Azon most ne akadjunk fent, hogy minden szépségkirálynő-választás egyik alapfelvetése, hogy a résztvevőkön semmilyen korrekciós műtétet nem hajthattak végre a nagy fellépés előtt, hiszen ez egy idejét múlt megközelítés, lévén eredendően a külsőségre fókuszál. Az igazi szépség pedig köztudottan az ember belsőjéből fakad, és objektíven egyébként sem meghatározható.

Minden kornak megvolt a maga szépségideálja. A willendorfi Vénusz eltúlzott nőiessége mintegy huszonkétezer évvel ezelőtt hatalmas siker lehetett, ahogy a rubensi formák a tizenhetedik században hatottak csábítóan. A múlt század hetvenes éveiben ellenben Twiggy cérnavékonysága vált mértékké, és a manökenszakmában azóta is jellemzően ez az alkat az elvárás. Színes a paletta, az sem meglepő, ha gyorsan változnak a szépségipar eszményei, dőreség lenne azt feltételezni, hogy a szépségideál meghatározása már nem forradalmasítható.

Ebből a fantasztikus újjászületésből nekem a küldetéstudat kiemelése tetszik leginkább, ezen a téren a németeknek lehengerlő gyakorlatuk van. Ki ne emlékezne az országot a múlt század harmincas éveiben elöntő küldetéstudatra, amelynek jeles képviselőjét Adolf Hitlernek hívták. Dőlt belőle a küldetéstudat, amit aztán a kor médiamoguljai irányadóvá emeltek a nép számára. De ne legyünk igazságtalanok, mert a kiemelkedő küldetéstudat nem német jelenség, az elmúlt század bővelkedett a missziót teljesítő kiválasztottakból, hogy csak Lenint vagy Sztálint említsem.

Nem tudom, Saskia von Bargen kellő küldetéstudatot érez-e, hogy az igazán nagyokhoz felnőjön, de nekem valami azt súgja, nem csupán Németország járna jobban, ha egy szépségkirálynő-választáson megmaradna a két klasszikus kritérium: a szép és a nő. Azzal legalább azt is cáfolnák a németek, hogy Huxley világát már életre is keltették.

A szerző vezető szerkesztő