Napok óta hisztizik a gyurcsányista baloldal és médiumaik papagájkommandója, hogy a kormány a betegek oldalára áll, s azt akarja, hogy a háziorvosok a jövőben is meggyógyítsák a hozzájuk fordulókat. A Magyar Orvosi Kamara pedig az ellenkezőjéért zsarolja az orvosokat. Ki érti ezt? Aki e torz szemlélet hátterében a DK-t sejti, nem jár messze az igazságtól.
Amelyik orvos ugyanis aláírja az ügyeleti rendszerrel kapcsolatos szerződését, az ellen etikai eljárást indított volna a kamara. Akik ellen pedig etikai eljárást indítanak, azok nem is dolgozhatnak orvosként, és mehetnek a pékhez panaszra. Itt lépett közben viharos sebességgel – a belügyminiszter javaslatára – a parlament, s törvénymódosítással megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Indoklás: az emberek egészségügyi ellátásához való alkotmányos alapjogát sodorta veszélybe a Magyar Orvosi Kamara. Épp időben, mert a MOK nagyon is komolyan gondolta a dolgot. Az orvosi kamara ugyanis már etikai eljárás alá vont egy vármegyei háziorvosi szakmai vezetőt, miután ő tájékoztatót tartott az új ügyeleti struktúrától. Magyarán végezte a dolgát, szervezte a betegek ügyeleti gyógyítását. Ha nem lép sürgősen a parlament, akkor már ő sem dolgozhatna orvosként.
„A legsötétebb kommunista időket idézi az, hogy a kamara nyíltan fenyegeti azokat az orvosokat, akik nem osztják az elnökség véleményét, és részt vennének a területi ügyeleti ellátásban” – mondta Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára az Országgyűlésben.
A MOK egyébként korábban szakmai konszenzusról biztosította a kormányt. Most pedig olyan döntés mellett kardoskodik, amelynek betegellenességét maguk is elismerték. „Nem lehet hatékonyan olyan nyomásgyakorlást végigvinni, amely nem csapódik le a betegeken is” – nyilatkozta Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára.
Akkor miről beszélünk, tessék mondani? Miért mondja azt Kincses Gyula, a MOK elnöke az ATV-ben, hogy: „Otromba hazugság, amivel a [törvénymódosítást] indokolta a Belügyminisztérium.” Miért mondja azt a párbeszédes Szabó Tímea, hogy „ez egy kicsinyes bosszú”? Mivel, kivel kapcsolatban? A MOK vezetésével, amely megakadályozta volna a betegek gyógyítását, hogy nagyobb legyen az elégedetlenség a kormánnyal szemben, amelyet minden alap nélkül vádoltak a háziorvosi ügyeleti rendszer hatékonyabbá tételének fals megoldásával? Miért mondja azt a jobbikos Lukács László György, hogy: „Ezt úgy is tekinthetjük, hogy Pintér miniszter úr most az orvosok közé lövet.” A kommunista-bolsevik áthallás önmagáért beszél. Ugye Lenin elvtársról és a gyerekek elgurult labdájáról ismerjük a viccet, hogy amikor Lenin visszadobja a labdát a gyerekeknek, akkor bizony nagyon rendes ember, mert közéjük is lövethetett volna. S ez a Jobbik veszi föl most a „konzervatív” névkiegészítést, hangsúlyozva a gyurcsányista párt jobboldaliságát.
Hagyjuk már Ibolykát!
Nem véletlenül tartja magát az álláspont, hogy a Demokratikus Koalíció áll az orvosi kamara zsarolása mögött. Annak ellenére ugyanis, hogy maga a kamara sem tartotta jónak a háziorvosok működésének korlátozását, az ügyben mégis ezt támogatta. Az ominózus ülésen jelen volt Komáromi Zoltán, a DK országgyűlési képviselője, egészségügyi árnyékminisztere is. Micsoda véletlen!?
A magyarok egészségét a DK egyébként sem értékeli sokra. Láthattuk ezt a járvány idején is, amikor annyira kampányoltak a keleti vakcinák ellen, hogy a párt aktivistája bele is halt az oltatlanságába, míg a felesége, aki beoltatta magát a kínai vakcinával, hál' istennek azóta is él. Most a háziorvosokat vágták volna el a betegektől csak azért, hogy elégedetlenséget szítsanak az egészségügyi ellátás, végső soron Orbán Viktor ellen. A kormány megbuktatása érdekében.
Hab a tortán, hogy Gyurcsány jellemtelenségét sok más mellett a kamarai helyzet is példázza. A Böszme kormányzása idején egészségügyi minisztere, Molnár Lajos javaslatára ugyanis egyszer már eltörölték a kötelező kamarai tagságot. Érvük az volt: az önkéntesség egy demokratikusabb, magasabb színvonalú működést eredményez. Most a DK-s kamara szerint éppen az ellenkezője az igaz.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
A szerző szerkesztő