Vélemény és vita
Ellenzéki antrék
Sűrű volt hét eleje a hazai belpolitikában, megkezdődött a parlamenti szezon, megmutatkozott a szabad madarak neoliberális utódpártja, a Momentum, nevet és gúnyát váltott a Jobbik
álláspont
Sűrű volt hét eleje a hazai belpolitikában, megkezdődött a parlamenti szezon, megmutatkozott a szabad madarak neoliberális utódpártja, a Momentum, nevet és gúnyát váltott a Jobbik, a Gyurcsánnyal megkötött frigyet felmondva konzervatívvá nyilvánították magukat. Mit sem számít, hogy az Európai Parlamentben csücsülő elnökük, Gyöngyösi Márton tíz éve még a zsidó származású magyar országgyűlési képviselők kvázi listázásával próbálta keresni a szélsőjobboldali érzelmű magyar választópolgárok kegyeit és voksait, egy képviselőjük pedig a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipők egyikébe köpött bele. Jó kis antrék ezek egy konzervatív párt alapköveinek letételéhez, az ellenzéki lét reneszánszához.
A Momentum új útra vezetné Magyarországot. Ennek jegyében kérdezte Bedő Dávid frakcióvezető-helyettes Orbán Viktort, aki – miután válasza hosszadalmasabb lett volna – meghívta a momentumos politikust az irodájába. Erre mi volt a válasz? Hogy ő majd akkor megy el, ha magával vihet egy „független” újságírót is, merthogy a miniszterelnök tizenhárom éve nem áll szóba „valódi” újságírókkal. Mit lehet egy ilyen szánalmasan bugyuta válaszra mondani? Talán azt, hogy kedves Donáth Anna, az új politika meghirdetője, tessék bátrabb embereket a politikai csatákba küldeni. Velük talán még a „független” újságírás baloldali útvesztőit is meg lehetne vitatni.
Irányt mutatott az MSZP is, mert nem hagyhatják, hogy az ország hajója tovább sodródjon a válságoktól terhes világ viharos tengerein, és a Titanic sorsára jussunk. Márpedig, fejtegette frakcióvezetőjük, idehaza folytatódik az Orbán-kormány iránytű nélküli sodródása. Tóth Bertalan egykori szövetségeseivel – akik ütötték-vágták az ársapka intézményét – szembefordulva kiált az ársapkák fenntartása mellett, sőt azt is javasolta, hogy az alapvető élelmiszerek mindegyikénél töröljék el az általános forgalmi adót. Továbbá kártalanítsák a kisboltosokat az ársapkák miatt elszenvedett veszteségeikért.
Ezek után döntse el választópolgár, hogy mire gondolt a költő? Most akkor szocialista szemüvegben nézve jó az ársapka vagy nem jó? A szocialista frakcióvezető egyébként – ha már konstruktivitás, irányváltás, akkor legyen jó kövér – afféle árkommandó felállítását is javasolta az árdrágítókkal szembeni leszámolás érdekében. Igaz, ez a módszer már Rákosiék idejében is megbukott, pedig akkoriban a spekulánsokra még börtön, rosszabb esetben a recski munkatábor várt.
Nem szólva arról, hogy Gyurcsány Ferenc kormányzása idején, 2005-ben, amikor az MSZP*SZDSZ kormány az áfát huszonötről húsz százalékra mérsékelte, szintén megpróbálkoztak az árkommandóval, mert a gaz kereskedők az öt százalékot bizony lenyelték, mint az a bizonyos kacsa a nokedlit. A mentőakció, kell-e mondanom, olyan eredménnyel járt, amilyennel a Gyurcsány-kormány működésének egésze. Országcsőddel, népnyúzással, rendőrattakkal, s végül futással New Yorkba a Nemzetközi Valutalaphoz. A békeidőben tizenötszöri gázáremelés, a tizenharmadik havi nyugdíj megvonása és a többi és a többi csak amolyan aláfestései voltak a baloldali politikai roncsderbinek.
A remény emberét és a remény pártját, a DK-t most, a parlamenti nyitány fényében hagyjuk is. Az árnyékkormányt adó, az ellenzéket leszalámizó Gyurcsány-párt volt az egyetlen, amely még a látszatát is elkerülte annak, hogy vannak épkézláb gondolatai a világméretű gazdasági és energiaválság leküzdéséről, figyelembe vehető véleménye a kormány lépéseiről, amelyekről a miniszterelnök a parlamenti demokrácia íratlan szabályai szerint tartott egy beszámolót. Az Őszödi Böszmének a kormányzásról szóló beszélgetéshez annyi hozzáfűznivalója volt, hogy amit gondolnak, az rongy, amit tesznek, úgyszintén. Meg aztán szemforgató alakok. A gyurcsányi hidegháború azonban épp úgy bukásra van ítélve a választók óriási többségénél, ahogyan az a retorika is, hogy ők, a magasságos DK, nem a kormánypártok ellenzéke, hanem az ellenfele.
Ezzel a politikai attitűddel és stílussal még a Magyar Kétfarkú Kutyapártot is nehéz lesz legyőzni egy választáson, tessék csak a közvélemény-kutatásokra pillantani. Az egyik legfrissebb szerint a DK tizenkét, míg az MKKP kilenc százalékon áll. Még egy két hasonló Gyurcsány-szónoklat, és a kocka fordulhat.
A szerző újságíró