Síklaki István messziről futott neki, hogy a lehető legnagyobbat rúghasson a Nézőpont-felmérésbe, amely kimutatta, hogy a magyarok Orbán Viktort tartják a legalkalmasabbnak a miniszterelnöki pozícióra. Nagy luftot rúgott. Kiderült ugyanis közben, hogy a baloldal számára az egyik legelfogultabb közvélemény-kutató, a Publicus Kft. is részesülhetett a guruló dollárokból. Ők voltak azok, akik – talán nem véletlenül – húsz százalékkal tévesztették el a választási eredményt. Valószínűleg a guruló dollároktól nem függetlenül a választás előtti utolsó nap döntetlen állást és erősödő ellenzéket mértek.
Síklaki István szociálpszichológus valószínűleg azért akarta mindenáron Orbán népszerűségén köszörülni a nyelvét, hogy a választók tudatában csökkentse azt a hatalmas előnyt, amivel a kormányfő jelenleg is vezeti az alkalmassági listát. Holott a Nemzeti Információs Központ nyilvánosságra került részjelentéseiből már kiderült, hogy a Nézőpont nem kapott a guruló dollárokból, miközben a Publicus Kft. a választási kampányhoz közeledve a rekordot jelentő 199,2 millió forinttal megduplázta az egy évvel korábbi 101 milliós bevételét.
Ezért aztán valószínűsíthető, hogy a Publicus sosem mutatta volna ki a valóságot. Konkrétan azt, hogy a magyarok 49 százaléka Orbán Viktort tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen. A személye iránti bizalom csaknem négyszer akkora, mint a DK, hétszer akkora, mint a Mi Hazánk és nyolcszor akkora, mint a Momentum vezetője iránt.
A Hirklikkben megjelent nyilatkozatában olyan, a valóságnak megfelelő idézetekkel szembesítik, amiket a kormánypárti sajtó közölt. Mintha bűn lenne ilyeneket leírni. Például, hogy „Orbán Viktor nyomába se érnek az ellenzéki vezetők a magyarok szerint”, vagy hogy „Orbán Viktor erős és hiteles politikus, nyugodtan kimondhatjuk: nekünk van miniszterelnökünk!” Idézik Lánczi Tamást is, aki szerint „Európában senki sem annyira autonóm és szabad, mint Orbán Viktor.”
Síklaki István nem próbálkozik meg azzal, hogy tényszerűen cáfolja ezeket az állításokat. Sokkal könnyebb számára gyalázkodni, a kormányoldal képviselőit leminősíteni.
Ennek szerinte két alapvető motivációja van, a talpnyalók részéről nyilvánvalóan a talpnyalás. Vagyis ez a nyalizás, az előnyökért való hízelkedés, teljesen természetes reakció azoktól, akiknek az a céljuk, hogy „jól feküdjenek”. Szerinte sokan olyanok is nagyra tartják Orbánt, akik egyébként nem különösebben szimpatizálnak vele. „Mert sokkal kevésbé bántja az önbecsülésüket, ha egy »óriási«, egy »nagy ember«, egy »zseni« gyakorolja a hatalmat felettük, mintha szembe kellene nézni azzal, hogy egy ugyanolyan középszerű ember, mint akár ők maguk is.”
Végre kimondta, amit a lelke mélyén ki szeretett volna mondani. Hogy Orbán Viktor nem nagy ember, nem zseni, az élet ezt pregnánsan cáfolta, hanem egyszerűen középszerű valaki.
Azt nem tudom, hogy ettől boldog-e Síklaki? Ahogy az sem, hogy tagja-e annak az egyre terebélyesedő csoportnak, akikhez az eddig rendelkezésre álló adatok szerint gurulhattak a dollárok? Az viszont tény, hogy Pulai András a Publicus vezetője kapcsolatba kerülhetett velük. Képtelen közvélemény-kutatási eredményével nyilván azt akarta elérni, hogy több választó szavazzon a baloldalra, mert a „kutatásai” szerint van esély a győzelemre.
Szemlátomást Pulainak fontosabb lehetett, hogy guruljanak a dollárok, mint hogy vigyázzon saját hitelességére. Röhögött is rajta a politika iránt érdeklődő közvélemény. A Fidesz az eddigi legnagyobb kétharmados győzelmét aratta, és egyik közvélemény-kutató sem hozott ki olyan fals eredményt, mint éppen Pulai.
Lehet, hogy esetünkben is az a helyzet, ami már annyiszor előfordult a baloldalon. Azzal vádolja a jobboldalt, amit ő maga követ el. Shakespeare ezt így fogalmazza meg: „Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz.”
Tudjuk, hogy Gyurcsány akarja nap mint nap gonosznak bemutatni Orbánt. És boldog, ha valaki segít neki ebben…
Mintha ezúttal is megtalálta volna a komcsi táborban a zsák a foltját.
A szerző szerkesztő