Nem tudom, az ATV nézői jobban szeretik-e a kormány szidalmazását, az Orbán elleni folyamatos politikai gyűlölködést, mint saját kedvenc tévécsatornájukat? Talán nem, mert ha nem lenne az ATV, akkor hol mondhatnák el, hogy ez a kormány a világ legszörnyűbb képződménye, amely durván korlátozza a sajtó- és szólásszabadságot?
Mindez arról jutott eszembe, hogy Orbán Viktor bejelentette május 1-től az ország- és vármegyebérlet bevezetését. A lehetőség nagyon előnyös: a vármegyebérlet 9450 forintba, a havi országbérlet 18 900 forintba kerül majd. A tanulók az országbérletnél is igénybe vehetik a 90 százalékos kedvezményt, így 1890 forintért szinte bárhová eljuthatnak az országban. Akik az utazásaik alkalmával rendszeresen átlépik a vármegyehatárt, két vármegyebérlet áráért az ország egész területére érvényes országbérletet vásárolhatnak. Ez 2500 forinttal olcsóbb lesz, mint jelenleg a harminc kilométerre érvényes bérlet.
Ezek a tények. Az ATV pedig fölteszi a kérdést A nap híre című műsorában: „Ön vesz majd új vármegye- vagy országbérletet?” Mit gondolnak, milyen arányok jöttek ki? A műsor kezdetén még 14 százalék mondta, hogy igen, 86 százalék pedig, hogy nem. Fél órával később, valószínűleg a műsorban elhangzott érvek – érvek?, ugyan már – hatására még kevesebben mondták, hogy igen, és többen, hogy nem: 88 százalék.
Őszintén szólva nem tudom, milyen szociológiai összetételű társadalmi réteg nézi az ATV-t, legfeljebb sejtem. Ám hogy politikailag nem állnak a józan mérlegelés talaján, az nagyon valószínű.
A magyar emberek ugyanis azt vallják, ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az ATV nézői nem magyarok, de azt nagyon is valószínűsítem, hogy Orbán-ellenes szemléletük még abban is megakadályozza őket, hogy el merjék mondani az igazat. Jobban örülnek annak, hogy egy ilyen teljesen irreális eredményt hozó szavazás révén a tévén keresztül ráüthetnek a kormányfő fejére, minthogy a hozzá vezető hazug út helyett legalább szavazáskor az igazságot vallják meg. Úgy vélhetik, a névtelenség eltakarja őket. Nem lóg ki a lóláb, nem derül ki a jellemtelenségük. Egyébként mi a nyavalya okuk lehet a siránkozásra az ország- vagy vármegyebérlet olcsó hozzáférhetősége kapcsán, ha egyébként minden betelefonálós műsor arról szól, hogy kibírhatatlanul magas az infláció. Az tény, dolgoznak ellene. De akkor, ha valamiért kevesebbet kell fizetni, mint eddig, ha valamin spórolni lehet, akkor azt miért kell elutasítani? Érti ezt valaki?
De ugyanígy fanyalogtak az ATV-ben a februárban együtt kiosztott, a megemelt és a 13. havi dupla nyugdíjak miatt is. Valamiért az sem tetszett. Arról meg egy kukkot nem szóltak, hogy milyen rossz volt, hogy a gyurcsányisták elvették. Ha Gyurcsányék elvesznek valamit, az nem baj, ha Orbán ad valamit, az annál inkább. Kibicsaklott gondolkodás.
Természetesen ott ült a stúdióban Gy. Németh Erzsébet DK-s árnyékminiszter is, aki azonnal megindokolta, miért szavaztak úgy a tévénézők, ahogy szavaztak. „Az ATV nézői úgy értékelhetik, hogy ez egy politikai bejelentés.” Gyurcsánnyal szólva, mi a lószar lenne más, mama? A kormány hozott egy nagy horderejű döntést a magyarok javára, amit a miniszterelnök bejelentett. Kinek kellett volna bejelentenie, kedves Gy. Németh? A kalauznak a vonaton? Attól, hogy Orbán jelentette be, attól többet kell fizetni? Nem. Vagy az a baj, hogy az intézkedést a magyarok tömegei örömmel fogadták, s ez tovább árnyékolja a DK népszerűségét? Ki nem tesz rá, kedves Gy. Németh, amikor háborús viszonyok között is tud a kormány olyat lépni, aminek örülnek a magyarok.
Ahelyett, hogy küzdenének azért, hogy Brüsszel utalja már el végre az uniós pénzeket. De a DK éppen az ellenkezőjéért harcol. Azaz ne jobb legyen a magyaroknak, hanem rosszabb.
Alexandre Dumas ezt mondja: „A gyűlölség vak, a harag nem ismer mértéket, és aki bosszút akar állni, könnyen ihatja ki maga is a keserű poharat.”
Nem kívánok semmi rosszat Gy. Némethnek, de ő választotta azt a Böszmét főnökének, aki mindig teletölti számára a keserű poharat. Ő meg kiissza boldogan. Ha nekik és az ATV nézőinek ez a jó, ám legyen.
A szerző szerkesztő