A terror szó hallatán mindannyiunknak az erőszak, a fegyveres fenyegetés jut eszünkbe először, és ez érthető. Az alábbi történet azonban megmutatja, hogy sokkal kevesebbel is lehet komoly károkat okozni, és azt is, hogy világunk, amelyben végül is tényleg minden mindennel összefügg, mennyire törékeny.
Meglepő cikket közölt a múlt héten a CNN online kiadásának üzleti rovata. Ismert tény, hogy Japánban, amely az automatizálás egyik élharcosa, rendkívül népszerűek a gépesített szusiéttermek. Ezeknek egyelőre nincs is bejáratott magyar nevük, bár Budapesten működik ilyen vállalkozás (a nevét nem írjuk le, nem szeretnénk hülyéknek tippeket adni), és itt is nagyon kedvelt a japán konyha kedvelői között. A rendszer lényege, hogy az asztalokat egy körbejáró futószalag mellett helyezik el, a különböző fogások a szalagon érkeznek, a vendégnek csak le kell onnan emelnie, ami számára kedves.
Japánban egy ilyen vállalkozás azért képes jól működni, mert a japán nép nemcsak a high-tech iránti elkötelezettségéről ismert, hanem fegyelmezettségéről, tisztaságszeretetéről is, és arról, hogy kultúrájában jelentős szerepet kap a közösség iránti elkötelezettség. De ezt is agyon lehet vágni.
Januárban két tokiói fiatal jó ötletnek találta, hogy míg egyikük a Sushiro étteremben azzal szórakozik, hogy a futószalagról leveszi a becsomagolt ételeket, azokat a gondosan és vastagon benyálazott ujjával összetapogatja, majd visszateszi a szalagra, addig a másikuk ezt a telefonjával rögzíti, majd posztolja a közösségi médiában. Mindez egy keddi napon történt, a közzétett videó pedig brutális eredményt hozott: a Sushirót üzemeltető cég teljesítménye a következőkben 4,8 százalékot esett.
A CNN cikkéből kiderül, hogy nem egyedi esetről van szó, más éttermek is fordultak már a rendőrséghez segítségért. Az okokat egyelőre nem sikerült feltárni, bár egy japán étteremkritikus szerint mindez azért történhetett, mert az éttermek az egyéb kiadások növekedése miatt kénytelen voltak csökkenteni az alkalmazottak számát, és így nincs, aki szemmel tartsa a vendégeket. Az is kiderül a cikkből, hogy a közzétett videónak azért is lehetett rendkívüli hatása, mert Japánban januárban kivételesen sokan kaptak koronavírus-fertőzést, az embereket sokkolta, amit láttak.
A Suhiro máris reagált: egyelőre kikapcsolták a szalagot, az asztaloknál színes fotók mutatják a választható ételeket, és a vendégnek rendelnie kell. Közben egy olyan rendszer kidolgozásán fáradoznak, amelyben megint a szalag szállít majd, de a vendégeknek csak minimális lehetőségük lesz az ételekkel kontaktusba kerülni. Egy másik cég, a Kura Sushi pedig szuperintelligens kamerarendszere működtetésében bízik. Akárhogy is, az éttermeket működtető cégeknek rendkívül sok pénzükbe és idejükbe kerül az, hogy rendbe hozzák, amit néhány unatkozó fiatal percek alatt lerombolt. Az embernek óhatatlanul egy rendkívül népszerű film, a John Patrick Broadway-sikeréből 1956-ban forgatott Teaház az augusztusi holdhoz jut eszébe, amely 1945-ben játszódik az amerikaiak által megszállt Okinaván. A film bevezetőjében az egyik főszereplő, Sakini, a tolmács, akit Marlon Brando formált meg, azt mondja: „Okinaván a házakon nincs ajtó. Amerikában van mindenhol rengeteg zár. Tanulság: rossz erkölcs, jó üzlet.”
A szerző főmunkatárs