Bauer Tamás egykori SZDSZ-es politikus, 2014-ig a DK alelnöke valószínűleg sosem szerette honfitársait. Képtelen fölvenni azt a ritmust, amelynek ütemére a szívük dobban, amelynek srófjára a magyarok agya jár. Ez a Himnusz 200. születésnapjának minapi ünnepe kapcsán is kiderült, amikor Facebook-bejegyzésében kifejtette, hogy szerinte a magyarok mássága, értsd hülyesége alapozza meg Orbán önkényuralmát.
Már azt vissza kell utasítani, hogy Magyarországon önkényuralom lenne. Nagyon is vaskos demokrácia virul, ahol a többség dönti el az ország ügyeit, amihez egy komcsi lélek nagyon nem akar hozzászokni. Számára a „demokrácia” a birodalmi alázatot jelentheti, amelyet el tud képzelni országirányító ideológiaként. Ezért érezte magát oly jól a pártállamban, amelyben apja, Bauer Miklós az ÁVH kihallgatótisztjeként „Körmös Bauer” néven híresült el. A körömletépéséről még Marosán György szólt egy beszédében, amit fia később tagadott. Az egykori igazságügy-miniszter, Ries István kegyetlen kihallgatását azonban ő sem tudta meg nem történtté tenni. Erről a jegyzőkönyv szerint Bauer Miklós így beszélt: „Beismerő vallomása előtt a sírás, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.” Így szocializálódott tehát Bauer Tamás a pártállamban, ahol természetesen tanulhatott, jól ment sora. S a rendszerváltoztatás után abban a Demokratikus Koalícióban lett alelnök, amely politikáját a Moszkva után érkező aktuális birodalom, Brüsszel kiszolgálására építette, építi.
Bauer Tamás – a Gyurcsány-baloldal más képviselőihez hasonlóan – egyszerűen képtelen elfogadni azt, hogy a magyarok önálló, független életet akarnak élni, saját sorsukról igenis maguk akarnak határozni. Ezt az önállóságra való törekvést fordította Orbán ellen Bauer, amikor – beszédére reagálva – arcátlan módon kijelentette: „Orbánnak azért fontos a magyarok mássága, hogy megalapozza a maga önkényuralmát.”
Ez a gonosz megközelítés azt sugallja, mintha Orbán Viktor kihasználná a magyarok önállótlanságát, s a bennük szerinte meglévő kritikátlan tekintélytiszteletet, amely oda vezet, hogy az egyszeri behódolás után nem lázadnak többé az uralkodása ellen.
Benne nyilvánvalóan föl sem merül, hogy a magyarok egyszerűen megcsömörlöttek a pártállami több évtizedes kiszolgáltatottságtól, amelynek korai időszakában sajnos – mint láttuk – az önkény, a kegyetlen, akár az élet elleni erőszak is jellemző volt. Sőt a rendszerváltoztatás utáni két évtized, amelyre az SZDSZ magyarellenessége óriási teherként telepedett rá, s a párt sem a szabadság kiteljesedést szolgálta, hanem a magyarellenességet. Lásd az 1996-os expo azonnali lemondása azután, hogy a Horn–Pető-koalíció hatalomra került, fütyülve arra, hogy ezt a magyarok nagyon szerették volna.
A „Nem jobbak vagy rosszabbak vagyunk, hanem mások” orbáni vezérgondolatot Bauer úgy állította szembe a magyarság történelmi ellenfeleivel, mintha a velük való közös életünkből a szabadságszerető magyar lélek profitált volna. Nagyon nem tetszik neki, hogy Orbán Viktor a lényegre mutatott rá, amikor beszédében aláhúzta: „Az oszmánok megmondták, ki az igazhitű és ki a gyaur, a Habsburgok, hogy ki a jó keresztény, a németek azt, hogy kivel élhetünk együtt, és kivel nem, a szovjetek arra akartak rászorítani, hogy magyarok helyett világproletárok legyünk, akik aztán egyesülhetünk. A brüsszeli bürokraták pedig liberális világpolgárrá akarnak kalapálni bennünket a divatjamúltnak ítélt magyar formánk helyett.”
Bauer nem tud mit kezdeni azzal az önállósággal, amiben a magyarok Orbán irányítása mellett lubickolnak. Ezért forgathatja ki a szavakat mondván, a magyarok mássága (hülyesége, ugye) Orbán önkényuralmának megalapozása.
Veszedelmes ez a nevetséges gondolat. Nem akar mást, mint hazugságával a magyarokat hergelni Orbán Viktor ellen. Hogy megnyissa az utat, Gyurcsánynak, Brüsszelnek, hogy a jogfosztott nemzet kiszolgáltatott magyarjaiként „liberális világpolgár” váljon belőlünk.
Szerencsére az ilyen próbálkozások csak erősítik a magyarok egységfrontját a kommunisták folyamatos, romboló próbálkozásaival szemben.
A szerző szerkesztő