Nem szeretném, ha a kedves olvasó egy percig is azt hinné Ligeti Miklósról, a Transparency International Magyarország Alapítvány jogi igazgatójáról, hogy rendes ember. Ha jelmezbálban maskarát kellene ráakasztani, akkor sokak szerint az ördögé illene hozzá leginkább. A nagy baj vele az, hogy bár 2012 óta dolgozik a szervezetnél, ahol elsődlegesen a korrupció elleni harc lenne a feladata, az elmúlt több mint tíz évben még egyetlen jó szót nem mondott hazájáról, Magyarországról. Megalapozatlanul viszont annál több rosszat. Még furcsább a dolog akkor, ha úgy beszél, mintha a kutatásaik hiteles felmérésekre alapozódnának.
Pedig egyáltalán nem így van. Korrupcióval érintett világcégek szponzorálják ugyanis őket. Abból élnek, amit olyan cégek pénze biztosít számukra, amelyek éves forgalma nem ritkán egy vizsgált állam GDP-jénél is nagyobb. Arról nem szólva, hogy folyamatosan csak a politikai hatalom megvesztegethetőségét vizsgálják, de arra például gondosan ügyelnek, hogy az Európai Unió ne kerüljön a látókörükbe. Pedig az Európai Parlament tisztségviselői közül nemrég többet letartóztattak, a bizottság elnöke sms-ben üzletelt több milliárd dollár értékű vakcinával, egészségügyi biztosa pedig egyszer csak négymilliót talált a számláján, de senki nem kérdezte meg tőle, hogy került oda.
Bezzeg annak hatalmas publicitása kerekedett, hogy a Transparency International a korrupció tekintetében utolsó helyre mérte az Európai Unió tagállamai közül Magyarországot. Úgy, hogy kenyéradó gazdáik megmondják nekik, kit kérdezzenek meg. Az őket nem érdekli, hogy a nem reprezentatív módszertanra épülő jelentéseik súlyos módszertani hibákkal küzdenek, amelyek eleve a rossz következtetések levonásának szálláscsinálói. Olyannyira így van ez, hogy az amerikai közgazdász-szakíró, Alex Cobham már 2013-ban azt javasolta a Transparencynek, hogy hagyjon fel a hitelesség szempontjából gyenge lábakon álló módszer alkalmazásával. Persze javaslata süket fülekre talált.
A Transparency az uniós pénzek felhasználása tekintetében annak ellenére helyezte hazánkat az unió korrupciós listájának utolsó helyére, hogy az Európai Bizottság tavaly decemberben elfogadta a hazánkkal kötött – a helyreállítási tervhez és a jogállamisági feltételrendszerhez kötődő, a 2021 és 2027 közötti kohéziós politikára vonatkozó – partnerségi megállapodást.
A Századvég elemzése ugyanis rámutat, hogy Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa (OSF) által finanszírozott NGO-k között van a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség is. Főtitkára a letartóztatott Luca Visentini. A szövetség hat év alatt több mint hatmillió dollár támogatáshoz jutott az OSF-től, amely mások mellett – a hazánkat támadó korrupciós jelentést készítő – Transparency International egyik fontos támogatójának számít.
A nemzetközi szakértők szerint is alapvetően hiteltelen jelentéseket készítő Transparency magyarországi jogi igazgatója tehát jól látszik, hova beszél, amikor az ATV-ben ilyeneket mond: „Az államhatalmat foglyul ejtette a politika. A klasszikus értelemben vett jogállam és hatalommegosztás Magyarországon megszűnt. A közpénzeket a kormányhoz, a hatalmi elithez közel álló üzleti körök könnyedén megszerzik, és uralják a közbeszerzési piacot.”
Ugyanaz a cél, ami Soros Györgyé vagy Gyurcsány Ferencé: ha kell, hazugság árán is bukjon a kormány, vesszen Orbán Viktor. A választópolgárok akarata persze le van ejtve.
Ezek után talán egyetértenek velem abban, amivel kezdtem: Ligeti Miklós nem rendes ember. Shakespeare ezt úgy fogalmazta meg: „A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.”
A szerző szerkesztő