Varju Lászlót első fokon elítélték, na és?

Gyurcsány mellett minden relatív. Az őszödi beszéd igazságbeszéd, a 2006-os rendőrterror puccskísérlet, Dobrev Klára miniszterelnök, Gréczy Zsolt kultúrpolitikus, Kálmán Olga pedig független-objektív újságíró. Gyurcsány mellett viszont a múlt is átértékelődik, és tényleg semminek sincs következménye.

Bűnösnek mondta ki hétfőn a bíróság Varju Lászlót garázdaságban és a választás rendje elleni bűntettben. Első fokon ugyan, és „csak” pénzbírságot szabtak ki, de a tény akkor is az, hogy az árnyékkormányból a vádlottak padjára kellett ülnie a DK alelnökének. Az ítélethirdetés után Varju azt nyilatkozta, hogy ő nem vesztegetett meg senkit, a nyilvánosságra került hanganyag csak kontextusából kiragadott részlet, nem is úgy gondolta, talán ott sem volt. Az MTVA-székházban pedig nem agresszor, hanem áldozat volt. Woody Allen klasszikus gondolatait megidézve: az őr lefejelte Varju lábát, és orrával is adott egyet az öklének… Valami ilyesmi.

Teljesen mindegy merről nézzük, Varju László bármit is csinált, ő mindig az Orbán-rendszer „politikai áldozata” lesz a Gyurcsány-univerzumban. Ha a bíróság ellene ítél, akkor diktatúra van, ha mellette, akkor meg győzött az igazság. Kétségünk ne legyen! Varjú László – bármi is lesz majd a jogerős ítélet – nem fog távozni a közéletből, nem fog lemondani, megbukni. Miért is bukna?

A múlttagadás tőrölmetszett baloldali attribútum. Génjeikben hordozzák, átörökítik, alkalmazzák. A múltat végképp eltörölni – szól generációk óta a hitvallásuk.

Nálunk minden Horn Gyula „na és?” tőmondatával kezdődött. A kommunista diktatúra volt kiszolgálója, majd vezető tisztségviselője adta meg az első jelet arra, hogy a múltat semmissé lehet tenni. El lehet törölni. Már az a tény, hogy az állampárt utódja, az MSZP kormányra kerülhetett 1994-ben, és Horn Gyula lett a miniszterelnök, önmagában megadta a választ arra morális kérdésre, hogy mit lehet kezdeni a múltbeli bűnökkel. Horn Gyula, aki a karhatalmista múltját firtató kérdésre pökhendin azt bírta válaszolni, hogy „pufajkás voltam, na és?”

A múlttagadás kommunista hagyománya következmények nélküli baloldalt hozott világra, amelynek ma (ismét) Gyurcsány Ferenc az egyik főszereplője.

Korózs Lajos kamuvideóval házalt, Cseh Katalin gyanús szerződéseket írt alá, Wittinghoff Tamás és Gréczy Zsolt magánéleti botrányba keveredett, na és? Karácsony Gergely hazudott a nyelvvizsgájáról és csalt az egyetemen, na és? Kisfilmet láthattunk a kispesti önkormányzat korrupciógyanús ügyeiről, na és? Összefogtak az antiszemita Jobbikkal, na és?

Tengerentúlról érkezett pénz a kampányba? Na és?

Felsorolni sem lehet, olyan sok ügy említhető még, amelyben a következmények nélküli baloldal folytatja a törzsi körtáncát. Elméjük kollektív tudatalatti (vagy tudattalan) részében, lelkük sötét mélyén, elméjük cinikus gondolkodásában ott van ma is a „na és?” tőmondat.

Szemfényvesztés, moralizálás, zavarkeltés, licitálás és nagyotmondási verseny – ezt látjuk ma a baloldalon. Rendszerek jöttek és mentek, ám a hataloméhség és az internacionalizmus maradt. Nekünk ilyen faragatlan stílusú, a múltat szemrebbenés nélkül letagadó baloldal jutott. Tisztelet a kivételnek! De ki a kivétel? Nagyon várjuk már.

Gyurcsányék azt mondják, hogy nem adják a jövőjüket. Talán előbb a múlttal kellene elszámolniuk.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője