G. Fehér Péter

Vélemény és vita

A „véres gyémántok” üzenete

A nyugati országok gazdasági érdekei fennmaradtak az Oroszország elleni szankciós politika ellenére is, mert az üzlet az üzlet, csak éppen ezt nem hangoztatják

álláspont

Az interneten kering egy Moszkvát bemutató sorozat. A szerző egy, az orosz fővárosban élő magyar hölgy, aki rendszeresen készít videókat az ottani mindennapi életvitelről. Nekem leginkább az a rész keltette fel az érdeklődésemet, ami egy szupermarket áruválasztékát mutatta be. Az ember arra készült, hogy bár áruhiányról nem érkeztek hírek Moszkvából, azért mégis csak „megtépázhatta” a kínálatot a majdnem egy éve tartó háború.

Első meglepetésként azt kellett látnom, hogy erről szó sincs, mert a polcok a szó szoros értelmében roskadoznak a kitett portékáktól, még a panoráma felvételek sem mutattak „foghíjas” gondolákat. De ez volt a kisebbik meglepetés. A nagyobbat a kitett áruk választéka okozta.

Elsőként az édesség osztályon „álltunk” meg, és ez okozta az igazi döbbenetet. Nehezen találtam volna olyan világmárkát, amelyik ne képviseltette volna magát. A nálunk ismert termékekből is nagyobb volt a választék, ritkán látott bonbonos dobozok sorjáztak egymás mellett. A sajtoknál, gyümölcsöknél, húsoknál sem volt ez másként, a jól ismert nagy márkák mind ott voltak a hűtőpultokban. Szóval az árukínálat „megtépázásáról” szó sincs, viszont annál érdekesebb, hogy a nyugati nagyvállalatok által is nyilvánosan támogatott uniós és amerikai embargós politika egyáltalán nem érvényesült a szupermarketben.

Folyik Nyugaton és az Egyesült Államokban az embargós harci dobok teljes izommal való verése, mögötte a liberális lakájmédia harsogása és háborús uszítása, megjósolva, hogy a sorozatos oroszellenes szankciók – az EU most készíti elő a tizedik szankciós csomagot – most már biztosan napokon belül térdre kényszerítik Moszkvát.

Na, de addig is az orosz középosztály tagjai rosszullétig tömjék tele magukat mindenféle márkás édességgel, hússal, igyák le magukat a száz évig tölgyfahordóban érlelt whiskyvel, ezzel közelebb hozva Oroszország végnapját. Másra nemigen gondolhat az ember, ha a nyugati propagandagépezetet, a felelősnek mondott politikusokat hallgatja, akik égre-földre esküdöznek, hogy szükségesek a szankciók, mert azok igenis hasznosak.

Tulajdonképpen nem tudom, hogy mire számítanak a szankciók kitalálói. Talán arra, hogy az Angus-Hereford keresztezésből származó, kizárólag fűvel táplált, szabad legeltetésű, GMO-mentes, hormonkezelést sem kapott új-zélandi marhahús néhány órás részleges hiánya lázadáshoz vezet? Az ínyencek hada a Kreml elé vonul az elnök lemondását követelve, mert ebéd helyett csak vacsorára juthatnak hozzá kedvenc csemegéjükhöz?

Persze a dolgoknak sokkal racionálisabb magyarázata van. A nyugati országok gazdasági érdekei fennmaradtak az Oroszország elleni szankciós politika ellenére is, mert az üzlet az üzlet, csak éppen ezt nem hangoztatják.

Álljon itt egy nagyon is kézzelfogható példa. Belgium a mai napig vásárol gyémántot Oroszországból, és nem is nagyon akaródzik a „véres gyémántok” beszerzésének lehetőségéről lemondania, mondván, az kárt okozna Antwerpen városának, a drágakövek globális gócpontjának.

„Az orosz gyémántok folyamatos áramlása annak jelképévé vált, hogy a nyugati országok gazdasági érdekeiket Ukrajna érdekei fölé helyezik” – írta a Politico. Ennél jobban aligha lehetne megfogalmazni az uniós és amerikai oroszellenes szankciós politika álszentségét.

A szerző főmunkatárs