Jó esélye van Gyurcsány Ferencnek, a magát eladhatatlan és megvehetetlen hazafiként bemutató Böszmének, hogy napi Facebook-bejegyzése kapcsán Kocsis Máté ismét legazemberezze. Mintha ragaszkodna hozzá, hogy gazembernek nézzék.
A komcsik számtalanszor bebizonyították: azzal vádolják politikai ellenfelüket, amit valójában ők követnek el. Ahogy Ferenc most is ezt teszi.
A pártállami Magyarországot például nehéz másként megélni, mint a magyarok szovjeteknek való kiszolgáltatását. Ha úgy tetszik, a haza eladását. Negyven évig úgy toporgott a magyar – a szintén a komcsik hazaáruló politikája miatt – Trianonban megcsonkított maradék területén, mint aki másra sem vágyik, csak a túlélésre. Arra, hogy egyszer véget érjen ez a szovjet szuronyokra épített pártállami rémálom. Mert éppen a magyarországi végrehajtók voltak azok, akik megakadályozták, hogy olyan országot építsenek a magyarok, amilyet szeretnének volna. Gyurcsány és Dobrev ott volt a végrehajtók között. Abból az időből származik a Böszme rablóprivatizációból megszerzett vagyona. Ha nincs pártállam, Gyurcsány ma valószínűleg vagyontalan lenne.
S hogy a haza eladásáról továbbra sem mondott le, az abból is látszik: most azon brüsszeliták szekerét tolja, akik a neomarxisták birodalmát akarják kiterjeszteni a nemzetállamokra. Azokét, akik a második világháború után odadobták Kelet-Közép-Európát a szovjeteknek, emberöltőket rabolva el generációk szabad életéből. S amikor a magyarok végre magukra találtak, élvezik, hogy elnyomás nélküli, fejlődő, szabad országban élhetnek, amikor a nemzeti öntudat erősödése elfeledtetheti velük az internacionalizmus mindenhatóságát, akkor jön Gyurcsány romlott csapatával és európai egyesült államokat akar építeni. S ezt ráadásul büszkén, pártprogramként zászlajukra is tűzik. S úgy tesznek, mintha az unióban honos hamis liberális demokrácia – a kisebbségek uralma a többség felett – lenne az igazi demokrácia. Az, amit az európai polgárok akarnak. Azok, akiket Magyarországon kívül alapvető kérdésekben soha nem kérdeznek meg.
És akkor jön Gyurcsány, és Facebookján belenyomja az emberek képébe, hogy „Amikor a Hazát politikai terméknek tekintik, amikor kampánycafrang lesz belőle, akkor eladtak bennünket.” Szerinte tehát nem ők, hanem Orbánék tekintik a hazát politikai terméknek. Akkor mondja ezt, amikor az emberek már végre föl merik vállalni/mutatni a nemzet értékeit, büszkék történelmünk nagyjainkra, akiktől a magyarság magyarság maradt a Kárpát-medencében. Vörösmartyval szólva: „És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.”
Majd képünkbe mondja aljasul a legnagyobb hazugságot: „Minket nem lehet megvenni. Minket nem lehet eladni. Mi vagyunk a Demokratikus Koalíció.” Mikor éppen őket vette meg kilóra a Nyugat. Amikor a hárommilliárd forint értékű dollár után újabb milliárd körüli összegről derült ki, hogy – ezúttal Svájcból – a baloldalhoz gurult. Mikor közösségi összejöveteleiken szívesebben énekelik az Internacionálét, mint a Himnuszt. Akkor éppen ők mondják azt, hogy Orbán eladja a hazát. Akit a Böszme történelmi gonoszként mer jellemezni, akivel pont ők, a tisztesség bajnokai akarnak szembeszállni.
Persze az ember csak nevet ezen az arcpirító valóságtorzításon. Egyben elképed, hogy lehet valaki ennyire aljas, a magyarokat ennyire lenéző, s magát – valami ismeretlen erőtől vezérelve – az erkölcs bajnokának tekintő szörnyeteg, akit Kocsis Máté egyszerűen csak gazembernek nevezett. Tegyük hozzá: teljes joggal.
Antall Józseftől tudjuk, a politikában az, hogy gazember, csak annyit jelent, hogy más a véleménye. A hétköznapi életben viszont nem csak ezt jelenti. Olyan valakit tartunk gazembernek, akitől tartózkodni kell, távolságot tartani, mert tőle csak gazságokra számíthatunk, jóra semmiképpen.
A magyaroknak pedig a rosszból már csőstül kijutott. Ha úgy tetszik, megbűnhődte már e nép… Persze akinek az Internacionálé a kedvence, az nagyon nem így énekel. És az idő megmutatta, hogy nem is fog.
A szerző szerkesztő