Érdekes ember ez a Szent-Iványi István. Szemlátomást nem esik nehezére a köpönyeget forgatni, különböző időszakokban különböző urakat szolgálni.
Most azzal akarja felhívni magára a figyelmet, hogy Orbán hazudik a magyaroknak. Másképp beszél itthon a nyilvánosságnak és másképp a színfalak mögött, a diplomácia színterén. Mindez persze nincs így, de mit várjon az ember egy olyan exkülügyértől, aki a magyarok legnagyobb átverőjénél, az SZDSZ-nél kezdte politikai pályafutását. Sőt, a párt alapító tagja. Annak a pártnak, amely a rendszerváltoztatás idején a legnagyobb antikommunistának álcázta magát, hogy a komcsikat megutált magyarok minél nagyobb arányban rájuk szavazzanak 1990-ben. S amikor a kommunista karhatalmista, Horn Gyula kormányra került, boldogan repültek a karjaiba, hogy koalíciós társként részt vegyenek a kormányzásban. Szent-Iványi huszonnégy éven át volt a szabad madarasok parlamenti képviselője.
A Fidesz toleranciájának köszönhetően 2010-ben Magyarország ljubljanai nagykövetének nevezték ki. Aztán hogy hogy nem, a tavalyi választások előtt fölpattant a Gyurcsány nevű paripa hátára, hogy a DK külügyi menedzsere legyen. Szóval Szent-Iványinak nagyon megy ez az angolnatempó.
A napokban például a szlovák külügyminiszter, Rastislav Káčer egy interjúban arról beszélt, hogy Orbán Viktor is az orosz propaganda malmára hajtja a vizet, illetve, hogy Magyarország az Európai Unió egyetlen tagja, ahol nem nyugati típusú demokrácia van. Erre reagálva Menczer Tamás államtitkár megkérte, hogy „tisztelettel beszéljen a magyarokról”. Emlékeztette Káčert, hogy „Orbán Viktort a magyar emberek rekordtámogatottsággal választották meg, immár egymás után negyedszer, ezt a döntést tiszteletben kell tartania”. Hozzátette, hogy a magyar stabilitás nem kimondottan jellemző Szlovákiára, és a külügyminiszter is jobban tenné, ha a saját országával foglalkozna, amely folyamatosan kormányválságban van.
Erre mondta Szent-Iványi a Hírklikknek, hogy ez a kötekedő, hőbörgő vitatkozás nagyon színvonal alatti. Hogy ez az igazság? Az nála nem számít. Felidézte továbbá, hogy Szijjártó korábban a luxemburgi külügyminiszternek mondta, hogy hagyja abba a hazudozást Magyarországról. Szent-Iványi szerint ez a stílus a politikában és a diplomáciában teljesen szokatlan. Magyarán a ma már gyurcsányista exkülügyes szerint diplomáciai okokból ne nevezzük néven a problémákat, hanem tegyünk úgy, mintha a probléma nem is lenne probléma. És a kettős beszédre névtelenül elmondott egy állítólag vele megtörtént – amúgy ellenőrizhetetlen – esetet, mely szerint a magyar külügy színjátékot játszik a magyar lakosságnak. Hozzátette: Van egy olyan közönség Magyarországon, amelyik azt gondolja: „Ez igen! Jól megadták nekik, így kell, keményen!”
Magyarán szerinte a kormány hazudik a magyaroknak, ami nagyon durva megállapítás. Arról nem szólva, hogy még egyetlen megbírált helyről sem érkezett visszautasítás a tényszerűen szókimondó válaszok miatt.
Valószínűsíthetően Szent-Iványinak az esne jól, ha a magyar kormány behúzná fülét-farkát, és a nem ritkán sértésekig menő hazugságokra, vádaskodásokra nem válaszolna egyenesen, hanem a diplomácia nyelvén, udvariaskodva, amiből a nyilvánosság számára az lenne leszűrhető, hogy a bírálóknak igazuk van. Még így is azt mondják, lásd a szlovák külügyért, hogy Magyarországon nem nyugati típusú demokrácia van.
Orbán Viktor kultúra napi beszédében úgy fogalmazott: „A brüsszeli bürokraták liberális világpolgárrá akarnak kalapálni bennünket a divatjamúltnak ítélt magyar formánk helyett. Mindig ellenálltunk, mindig kijátszottuk őket, mindig megtaláltuk a saját élet ösvényeit.”
Ez eshet nagyon rosszul a köpönyegforgató Szent-Iványinak is. Nem a magyarokat játszotta ki ugyanis a kormány, ahogy ő sugallja, hanem az unió próbálkozásait.
Gyurcsány fordítva akarta. Bele is állt a földbe, négyszer egymás után.
A szerző szerkesztő