Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Égetés

álláspont

Felháborította a nyugati világ nagy részét, hogy egy svéd politikus elégette a Korán egy példányát. Ráadásul az esetet Törökország ürügyül használja arra, hogy ne szavazzon Svédország NATO-csatlakozása mellett.

Vegyük át ezt lépésről lépésre! Törökország, amely a világ vezető katonai hatalmai közé tartozik, tagja a NATO-nak, Svédország viszont nem. Az orosz–ukrán háború felerősítette Svédország azon törekvését, hogy csatlakozzék az Észak-Atlanti Szövetséghez, Törökország azonban ezt számos és komoly feltételhez köti, olyanokhoz is, amelyeknek nincs közük a szövetség szerkezeti vagy tartalmi alakulásához, ellenben Törökország érdekeit szolgálják. Ilyen volt például, hogy Svédország adja ki a Kurdisztáni Munkáspárt ott élő tagjait Törökország számára. (Fontos tudni, hogy a párt nemzetközi szinten is terrorszervezetnek minősül.) Az említett svéd politikus úgy vélte, mindez túlzott nyomásgyakorlás a svéd közvéleményre, ezért elégette a Korán egy példányát. Azt is tudni kell, hogy a svéd kormány mérlegelte, hogy ne engedélyezze a nyilvános megmozdulást, de úgy döntött, ez ellenkezne azzal az eszmével, amelyet Svédországban a véleménynyilvánítás szabadságáról vallanak. Ezzel egyetértett ez Egyesült Államok külügyminisztériuma is, a szóvivő az eset után azt nyilatkozta, a Korán elégetése nem helyes, ugyanakkor egy civilizált, demokratikus országról van szó, ahol fontos a szabad véleménynyilvánítás, és szerinte Svédország kész a csatlakozásra.

Törökország visszakozott. Nyilván a dolog úgy történt, hogy a török vezetés már-már a svéd csatlakozás mellett szavazott, amikor meghallották az eset hírét, és megvonták a vállukat: „hát ez így nem fog menni, gyerekek”. Ráadásul megmozdult a muszlim világ. Tüntetések, felvonulások, tiltakozások nagykövetségek előtt, akadt olyan muszlim vezető is, aki kijelentette: háború van a muszlimok és a világ többi része között.

Hát ez nagyon érdekes. Gyorsan szögezzük le: bármilyen vallási jelkép meggyalázása értelmetlen, céltalan, barbár tett, így például a Korán egy példányának elégetése is. Ugyanakkor érdemes volna észrevenni, hogy ami történt, egy szélsőjobbos politikus magánakciója volt, amitől a svéd kormány is azonnal elhatárolta magát. Ha pedig háborúról vagy ellentétről beszélünk, érdemes csínján bánni a szavakkal. Bármennyire meglepő is, de a világon a legüldözöttebb vallás pillanatnyilag a kereszténység, és ennek az üldözésnek bizony, szélsőséges muszlimok az élharcosai. Nehéz nem tudomást venni az Egyiptomban istentisztelet alatt felrobbantott keresztény templomokról, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elfogott emberekről, akiket az internet nyilvánossága előtt fejeznek le vagy égetnek el élve, azokról a halomra gyilkolt emberekről, akiknek az a bűnük, hogy áttértek a kereszténységre és még sorolhatnánk.

Hithű ember nem háborúzik – kövessen bármilyen vallást. A hithű ember a békét keresi, az alkalmat arra, hogy kifejezze a felebarátja iránti szeretet. A hithű ember nem békétlenkedik és nem buzdít másokat gyűlöletre. A hithű ember egyszerűen csak szeret. Nem könnyű, de működhet. Ezért van, hogy sem a politika, sem bigott vallási vezetők nem tudták még végleg egymásra uszítani az embereket.

A szerző főmunkatárs