Horváth K. József

Vélemény és vita

Kultúranapi szapulás

NAPI KOMMENTÁR

Kövér László házelnököt szapulta a Hírklikk, a szocialisták már csak mankóval járni képes portálja. A magyarok támogatása éppen azért szivároghatott el a párt mögül, mert politikája annyira szembemegy a nemzet érdekeivel, hogy a többség akkor is legyint a tévészékház ajtajának a balhé miatt szándékosan nekirontó Kunhalmi szavaira, ha véletlenül valami fontosat mond. De nem mond. Se ő, se társai. Például Komjáthi Imre, aki éhségmeneten gyalogolt azzal a Simon Gáborral, aki elődje volt az MSZP vezetésében, és aki annyira éhezett, hogy bizonytalan eredetű százmilliók lapultak titkos külföldi számláján. Most pedig bírósági ítélethirdetésre vár.

Szóval egy ilyen párt portálja kezdi el szapulni Kövér László házelnököt, aki a 200 éve született Madách Imrére emlékező rendezvényen mondott ünnepi beszédet. Ebből idézett a szerző, Gusztos István, akinek eltorzult szemléletét jól mutatja, hogy dühöngőként emlegeti Kövért. Pedig a házelnök – szokásához híven – ezúttal is tisztán fogalmazott, amikor a magyarok előtt álló választási lehetőségeket sorolta: „Öntudat vagy önfeladás, a józan ész vagy a meghasonulás, nemzeti szuverenitás vagy birodalmi alávetettség, hazaszeretet vagy hazaárulás, az élet vagy a halál kultúrája, az Isten vagy a Sátán szolgálata, muszáj választanunk.”

A jeles szocialistapárti tollforgatónak az ellentétpárokból a következő magvas következtetéseket sikerület levonnia. „Csupa konstruált, hazug vagy éppen eszelős ellentét: az embernek az a benyomása, nagy gazemberségre lehet kész, aki ilyennek látja, láttatja napjaink világát… S minden a legaljasabb és legostobább szembeállításba fut: »Isten vagy a Sátán szolgálata...«”

Kövér a balosok elevenére tapinthatott, ha egyik szószólójuknak az ellentétekről a „konstruált”, a „hazug” vagy az „eszelős” jelző jut eszébe. Csak nem azért, mert magára ismert, és szégyelli, hogy más is látja? Mi lehet a konstruált például az öntudat vagy önfeladás ellentétpárban? Talán az, hogy magunk akarunk határozni sorsunkról, jövőnkről, s nem adjuk ezt a jogot oda ajándékba a korrupció mocsarába nyakig merülő brüsszelitáknak és magyar támogatóiknak? Mi lehet a hazugság abban, hogy a józan ész és a meghasonulás között kell választanunk? Talán az, hogy nem engedjük közénk az erőszakkal ránk törni akaró migránsokat vagy a gyerekeinket az iskolában LMBTQ-propagandával érzékenyíteni akaró lélekfertőzőket? Mi az eszelős azon kettősségben, hogy nemzeti szuverenitás vagy birodalmi alávetettség, hazaszeretet vagy hazaárulás? Talán az, hogy az Európai Unió el akarja venni nemzeti függetlenségünket, hogy a magyarok és más nemzetek népei akaratának figyelembevétele nélkül tudja irányítani az öreg kontinens 450 millió polgárát a nemzetközi nagytőke gazdaságérdekeinek megfelelően? Vagy az, hogy az e gondolatot ezerrel támogató gyurcsányistákat a magyarok teljes joggal hazaárulónak tekintik?

Vagy azt nevezi a legaljasabb, legostobább kijelentésnek, hogy Wittner Mária – Isten nyugosztalja – a „Sátán fattyának” nevezte Gyurcsány Ferencet az '56 emléke előtt tisztelgők ellen elkövetett 2006-os lovasrohamos, szemkilövetős, kardlapozós terrorakció miatt?

A cikkíró Kövér helyénvaló idézete nyomán semmivel nem képes cáfolni ezeket a megállapításokat, csak vagdalkozni, gyűlölködni tud.

Isten tanításainak érzékeltetése kapcsán pedig Lucifer-idézetével gúnyolódik a Tragédiából. (Ki mást is idézhetne egy szocialista?) Így: „Ah, ép a szent tan mindig átkotok, / Ha véletlen reábukkantatok: / Mert addig csűritek, hegyezitek, / Hasogatjátok, élesítitek, / Míg őrültség vagy békó lesz belőle.” Isten tanítása tehát szerintük őrültség és békó.

Erről szól a balosoknak a kultúra napja Madách születésének 200. évfordulóján. A valóság konstruált elferdítéséről, a hazugságról, az eszelősségről.

A magyarok azonban legyintenek rájuk.  

A szerző szerkesztő