Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Gőg és restség

álláspont

Újra megszólalt a vészharang, ezúttal a The Christian Science Monitor elemzése festett sötét képet a (liberális) demokrácia helyzetéről a világban. Az amerikai lap londoni tudósítója, Ned Temko írta meg, hogy a jogállamokra belülről leselkedik a legnagyobb és legközvetlenebb veszély, az általa csak szélsőjobboldalinak titulált politikusok képében. Mert szerinte „immár egyre nagyobb befolyással vannak a nagy pártokra, illetve kormányzati intézményekre olyan szélsőségesek, akik pár éve még hiába kapaszkodtak, nem fértek fel a politikai palettára”.

Azért jók az ilyen elemzések, mert az embert mindig emlékeztetik, hogy azon okok között, amelyek következtében oda jutottunk, ahová, kitüntetett helyet foglal el a gőg és a szellemi restség. Miközben érzékelhető, hogy megváltozott a világ, a sokáig jó – nem mellesleg a társadalmak többsége számára szabadságot és perspektívát nyújtó – szisztéma működésében anomáliák jelentek meg, mintha nem lenne szándék annak kiderítésére, hol, mikor, mi és miért ment tönkre, bicsaklott meg, csorbult ki, siklott félre; hogy miért illant el a bizalom, és a választók miért olyan politikai formációkra, politikusokra szavaznak, akik az ügyek más módon intézését ígérik. Nincs kérdés, kétely, nincs önvizsgálat, van helyette a nem tetsző politikusok véget nem érő ostorozása és az őket megválasztók kimondott vagy kimondatlan megvetése.

Hazánk rendszeres szereplője ezeknek az elemzéseknek. Ned Temko sem mulasztja el Orbán Viktor emlegetését, „aki névlegesen egy demokratikus állam élén áll. De átvette a sajtó java részének ellenőrzését, gátolja, hogy az ellenzék célba juttathassa mondandóját, korlátozta az igazságszolgáltatás függetlenségét és az egyetemi oktatás szabadságát.” A szokásos, semmi meglepő. Pedig itt is lehetne okokat keresni, mondjuk, feltenni a kérdést: kik állnak szemben politikusként az Orbán vezette Fidesz–KDNP-vel, mire alkalmasak, illetve milyen elképzelésük van országról, társadalomról? Elég lenne végignézni a választás óta eltelt időt. Az egy frontba tömörült ellenzék egy izgága, összevissza beszélő jelölttel hatalmas vereséget szenvedett. Ezután úgy spricceltek szét a pártjai, mintha soha nem is lett volna egymáshoz közük, hogy aztán a miniszterelnöki teljesítménye okán megbukott Gyurcsány Ferenc elnökölte DK a felesége vezetésével egypárti árnyékkormányt alakítson, amelyik azóta szóban permanensen megoldja az ország összes baját. S közben elszívja az erre hajlandó politikusokat a többi ellenzéki pártból. A rivális Momentum mivel válaszol? Óriásplakátokon fantomvezetővel. Megfejelve a választók igazi hülyének nézésével, mintha lenne bárki, aki nem tudja, hogy a gyermeke születése miatt hónapokra visszavonult Donáth Anna fog visszatérni.

Árnyékkormány és fantomvezető, díszlet és marketing, ezt jelenti a politika a jelenlegi magyar ellenzéknek. Nem az a baj, hogy bárki gátolja a mondanivaló célba juttatását, hanem az, hogy nincsen mondanivaló.

A szerző vezető szerkesztő