Lóránt Károly

Vélemény és vita

A világ urai

Három év után először volt Davosban Világgazdasági Fórum (WEF), amelyre mintegy kétezer-hétszáz politikus, vezető, befektető, bankár és akadémikus gyűlt össze. A G7-csoportból egyedül Németország volt képviselve államfői szinten, az Egyesült Államok a munkaügyi és kereskedelmi miniszterét küldte, Kína is egy miniszterrel vett részt. Az oroszokat kirekesztették, viszont ott volt egy ukrán delegáció. A politikusok mellett szép számmal képviseltették magukat az üzleti élet vezetői, van közöttük legalább száz milliárdos.

Az Együttműködés egy széttöredezett világban címmel meghirdetett találkozó fő témaköre a gazdasági kilátások, amellyel kapcsolatban a WEF készített egy jelentést (The Global Risks Report 2023). A tanulmány szerint a következő két év legfőbb kockázatait a megélhetési válság, a természeti katasztrófák és geogazdasági konfrontáció fogja jelenteni. A geogazdaság egy most bevezetésre kerülő, új fogalom, amely a geopolitikai szembenálláshoz hasonló helyzetet jelöl, de a gazdasági kapcsolatokra utalva. Hosszabb, tízéves viszonylatban a prioritások megváltoztak, élre az éghajlatváltozás mérséklésének elmaradása került, ezt követik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kudarca és a természeti katasztrófák. Érdekes módon a geogazdasági konfrontáció, amelynek kibontakozása pont egy évtizedes távlatban várható, a sor végére (tízből a kilencedik helyre) került, ami azt jelenti, hogy a megkérdezettek úgy gondolják, e kockázathoz egy évtizeden belül már alkalmazkodni tudnak.

A rizikót elemző tanulmány baljós előérzetei ellenére a konferenciát egy-két kivételtől eltekintve inkább a bizakodás jellemezte. Olaf Scholz német kancellár például kijelentette, hogy túljutott azokon a problémákon, amelyeket az orosz energiaforrásoktól való hirtelen leválás jelentett. Most, hogy a világpiaci gázárak csökkennek, a német pénzügyminiszter, Christian Lindner is kijelentette, hogy az árszint a vártnál alacsonyabb, így már kevésbé szükséges a háztartások támogatása, és inkább az infláció megfékezésére kell helyezni a hangsúlyt, ami a központi bank feladata. Egyébként az inflációért az oroszokat tette felelőssé, kijelentve, hogy „meg kell mondanunk az embereknek, meg kell mondanunk az alacsony jövedelmű országoknak, hogy az infláció egyik legfontosabb oka Oroszország Ukrajna elleni, provokálatlan háborúja”.

Liu He kínai miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy a covid miatti, hároméves elszigeteltség után az ország nyitott a globális együttműködésre, és elmondta, hogy a külföldi befektetőknek szerepük lehet a kínai vezető, Hszi Csin-ping által fémjelzett „közös jólét” programban. A „közös jólét” kifejezés a nemzeti vagyon újraelosztására utal, ugyanis a társadalom egyes rétegei aránytalanul sokat profitáltak az ország gazdasági fellendüléséből, amit kompenzálni szeretnének.

A 369 milliárd dollárnyi vagyont kezelő Carlyle Group Inc. társelnöke, David Rubenstein az amerikai gazdaság kilátásaival kapcsolatban – ellentétben sok olyan vállalati vezetővel, akik visszaesésre számítanak – optimista. Rubenstein szerint az alacsony munkanélküliségi ráta a gazdaság erejének jele, és ha a Fed (a központi bank) magas kamatlábakkal nem akarja túl gyorsan leszorítani az inflációt, akkor a recesszió elkerülhető.

Többen megemlítették, hogy az Európa és Amerika közötti kereskedelemben Amerika „inflációcsökkentő törvénye” problémákat okozhat Európának. E törvény ugyanis a gyakorlatban az amerikai vállalatok állami támogatását jelenti, és ez a brit üzleti miniszter, Grant Shapps szerint azért veszélyes, mert könnyen protekcionizmusba csúszhat át, a támogatások miatt pedig az európai vállalkozások Amerikába helyezhetik át a termelésüket.

A világkereskedelem egészével kapcsolatban Ngozi Okonjo-Iweala, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) vezetője némi pozitív tendenciát is lát. Szerinte elképzelhető, hogy a világkereskedelem volumene a 2023-ra előre jelzett egy százaléknál gyorsabban fog nőni, de ez erősen függ az ukrajnai háború alakulásától. A fő probléma a világgazdaság geopolitikai feldarabolódása. Ha az egyes országok csak a szövetségesekkel akarnának kereskedni, az a kereskedelem feldarabolódásával járna, és visszafogná a kereskedelem növekedését, és emellett az infláció növekedésével is járna. A geopolitikai feszültségek éleződésével párhuzamosan azonban a WTO egyre veszít befolyásából, egyre kevésbé tudja a világkereskedelmet irányítani, annak szabályait meghatározni.

Az éghajlatváltozás kérdése jelentős súlyt kapott a Világgazdasági Fórumon. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár felszólította az üzleti vezetőket arra, hogy kövessék egy ENSZ szakértői csoport által felvázolt elveket, és tegyenek hiteles, nettó nulla kibocsátásra vonatkozó vállalásokat. Olaf Scholz azt mondta, hogy Németország átalakulása az éghajlat-semleges gazdaság felé, amelyet „évszázadunk alapvető feladatának” nevezett, „teljesen új dinamikát” ad a gazdaságnak. John Kerry amerikai éghajlatvédelmi megbízott kijelentette, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy a nemzetközileg vállalt klímacélokat betartsák. A helyzetet a klímaaktivisták azonban másképp látják, Greta Thunberg szerint a davosi elit a kapzsiságot és a rövid távú profitot helyezi előtérbe az emberek és a bolygó érdekeivel szemben.

A Világgazdasági Fórum egyik programpontja volt a jelenlegi geopolitikai kockázatok kezelése, és a többpólusú világban egy új párbeszéd- és együttműködési rendszer kiépítése. Ennek keretében Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a Biztonság és béke helyreállítása című plenáris ülésen hangsúlyozta, hogy a NATO-szövetségesek példátlan támogatást nyújtottak Ukrajnának. Véleménye szerint a békéhez vezető utat a fegyverek jelentik, és rendkívül fontos, hogy Putyin ne nyerje meg ezt a háborút, mert az tragédia lenne az ukránok számára, de mindannyiunk számára is, mert akkor az lesz az üzenet, hogy az autoriter vezetők brutális erőszakkal elérik, amit akarnak. Stoltenberg szavait megerősítette a volt brit miniszterelnök, Boris Johnson is, aki a davosi hallgatóság előtt azt mondta, hogy a szövetségeseknek növelniük kellene az Ukrajnának nyújtott támogatásukat, és erre kellene összpontosítaniuk ahelyett, hogy Vlagyimir Putyin terveit próbálnák elemezni. Johnson szerint tankokat kellene adni Ukrajnának, és nincs sok értelme vitatkozni arról, hogy Putyin be fog-e vetni atomfegyvereket, mert nem fog. Ide tartozik még, hogy Andrzej Duda lengyel elnök felszólította Berlint, hogy támogassa Varsó azon tervét, hogy német gyártmányú Leopard–2 harckocsikat küldjön Ukrajnába.

A fórumon még sok okos javaslat és elkötelezettség elhangzott, akárcsak a Világgazdasági Fórum 1971-ben történt létrehozása óta minden évben. Ha azonban a világgazdaság olyan, amilyen, ha geopolitikai és geogazdasági széttöredezéssel, háborúval kell szembenéznünk, akkor az pont azoknak köszönhető, akik most Davosban voltak (Oroszországot nem hívták meg).

Davost, akár ikertestvérét, a Bilderberg-csoportot, a szélesebb közvélemény meglehetősen szkeptikusan ítéli meg. Elon Musk, aki nemrégiben megszerezte a Twittert, nem túlságosan rajong Davosért vagy legalábbis azért a világelitért, amely Davosban évről évre összegyűlik, de erről a Twitter használóit is megkérdezte. A kérdés az volt, hogy a WEF-nek kellene-e irányítania a világot? A több mint 2 millió válaszadó 86 százaléka szavazott nemmel, vagyis utasította el a WEF világkormány szerepét.

A világ egyre inkább abba az irányba megy, hogy az egyes országokat és az azok által létrehozott olyan szövetségeket is, mint az Európai Unió, nem választott vezetők, hanem a gazdasági és pénzügyi világ és az ő finanszírozásukkal működtetett intézmények, vagyis egy plutokrácia irányítja. Ez számunkra, akik átéltek már néhány diktatúrát, elég világos. Jó lenne, ha Európa nyugati fele is rájönne, hogy a valamikori demokráciájuk mivé vált, mielőtt még ez a tehetségtelen csapat egy atomháborúba vezetné a világot.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója