Vasárnap óta az atomizálódott, a 2022-es parlamenti választás óta sebeit nyalogató, a vereség tanulságait levonni képtelen magyarországi politikai ellenzék Jászberény lázában ég. Az időközi választáson gyakorlatilag helyi civilek által aratott győzelem gyümölcseit maguk próbálják learatni. Mínusz Demokratikus Koalíció. Ugyebár, ők szembe mentek az összefogással, s pofára estek. Sebaj, Gyurcsány Ferenc majd versben megénekli, hogy ez is győzelem.
A halottaiból feltámadt Jobbik például most Heurékát! kiált, azt állítva, ők megtalálták a győzelem titkos receptjét. Így fest: félre a pártérdekekkel, abcug pártpolitikusok, jöjjenek a lokálpatrióták. Ha mindenütt bevetik a csodareceptet, a kormánypártoknak fel is út, le is út, ígérik. Persze, úgy, hogy azért valami nekik is csurranjon-cseppenjen. Hiszen ők a támogatók.
Kész csoda, hogy a belelkesedett jobbikosok egyenesen nem a fürdőkádból ugrottak ki, s anyaszült meztelenül szaladtak településeik főterére, mint a közismert monda szerint az ókorban Arkhimédész, amikor rájött a felhajtóerő törvényére, miszerint minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya.
Rossz hírünk van, a felhajtóerő a politikai lejtőn inkább lehajtóerő. Kifutópályája a szakadék.
Az még csak hagyján lenne, ha az egyébként a Jobbikból indult, ám manapság magát saját pártjától is távol tartó Budai Lóránt polgármester és a civilek győzelméből arra a következtetésre jutnának, hogy lám Gyurcsány nélkül is megy. Sőt győzni is lehet egy választáson, ha a csillagok jól állnak, a világgazdasági és az energiaválság mindig és mindenütt a kormánypártok népszerűségét apasztja, mint ahogyan az Jászberényben is megtörtént. Mi az hogy, nagyon is, ahogy Gyurcsány versikébe formálná. Ám ez is csak zsákutca. Hiszen a politikába beleszerelmesedő, a társadalom óriási többsége által mélyen elutasított Gyurcsány Ferencnek láthatóan esze ágában sincs visszavonulni, eltűnni oda, ahova érdemei szerint való lenne. A politika süllyesztőjébe. Ezt csak akkor tenné meg, ha jogilag is elítélnék el nem évülő terrorcselekmények pszichikai bűnsegédjeként.
Jászberény a baloldalon egyébként legfeljebb annak reprezentálására szolgálhat, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Az ellenzéki összefogás pedig az önkormányzati szférában – ha helyben találnak egy népszerű lokálpatriótát – hozhat sikereket, ám ebből az országos politika jövőjére következtetéseket levonni merő ostobaság. Ahogyan korábban annak bizonyult Hódmezővásárhely kapcsán is, ahol a Márki-Zay Péter-féle messianisztikus csodavárás is illúziónak bizonyult, még az amerikai dolláreső sem hozta el a várt baloldali politikai tavaszt.
Más oldalról szemlélve a történéseket, Jászberény, úgy tűnik, sutba dobhatja az előválasztás csodafegyvernek tartott intézményét is. Az IDEA Intézet friss közvélemény-kutatása szerint az ellenzéki szavazók negyvennyolc százaléka szerint az ellenzéki pártoknak és a civil szervezeteknek tárgyalás során kell megállapodniuk a polgármesterjelöltek személyéről. Ehhez egyébként a támogatottsági szakadékba zuhant szocialisták ragaszkodnának foggal-körömmel. Persze, értjük, miért. Miután lényegében felégették maguk alatt saját pártjukat, annak hátországát, a belső viharokat túlélő ismert politikusaik szeretnének maguknak még helyet szorítani a parlamenti patkóban, élvezni a politikuslét anyagi előnyeit. Egyedül erre már nem lennének képesek.
Konklúzió: Jászberény nemhogy összekovácsolta volna az ellenzéki seregletet, inkább tovább mélyíti közöttük az eddig sem sekély árkokat. Karácsony Gergely főpolgármester például saját pecsenyéjét sütögető árulónak nevezte a Gyurcsány-pártot. A hat-hét-nyolcpárti ellenzék továbbra is magával van elfoglalva, egymással versengenek, ugyanazt a tortát szeletelgetik, támogatóik tábora jottányit sem bővült. Világos víziók, hitelesség, elhihető politikai üzenetek nélkül pedig marad a csodavárás.
A szerző újságíró