Ki tudja, miért, de a skandinávok nehezen tanulnak a magyarok elleni sportkudarcaikból. Hiába éri őket jó néhány vereség, nem vesznek vissza az arcukból, makacsul koccintanak jó korán a medve bőrére, hogy aztán stílszerűen nézzenek maguk elé, mint a lőtt medve. „Gulyást csinálunk a magyarokból!” – írta az izlandi krikettszövetség Twitter-bejegyzésben, amikor észlelték, hogy öt góllal vezetnek fiaik a magyarok ellen a kézilabda-világbajnokság csoportkörében. Az, hogy Izlandon miért pont egy krikettszövetség szakért, azon érdemes elgondolkodni, de legalább szánták-bánták okos megállapításukat az után, hogy pazarul játszva megnyertük a meccset. Pedig ha egy kicsit is belepillantanának a múltba, visszafogottabban bánhattak volna a szavakkal, hiszen az északiak ellen nagyon szeretünk bemutatni egy huszárcsínyt, az utolsó pillanatban feltenni az i-re a pontot. Például Helsinkiben egy Eb-selejtezőn Dzsudzsák Balázs a 94. percben sokkolta a derék finneket, akiknek még a rénszarvashús is megkeseredett a szájukban. Aztán 2015-ben Eb-pótselejtezőn Kleinheisler László szomorította el Oslóban a fjordok országának lakóit, pedig a helyi tévé kommentátora rögtönzött fiestát rendezett, amikor megtudta, hogy a magyarok – mint amolyan pofozógép – lesznek az ellenfelek a megmérettetésen. (Később sűrű bocsánatkéréssel igyekezett mindezt jóvá tenni.) Aztán itt volt a 2020-as Eb-selejtező amikor a 88. percben még Izland állt továbbjutásra, de jött Nego, majd négy perccel később Szoboszlai, és a gejzírek népe csak döbbenten bámult, miként is lehet ez. De ha mindez nem lenne elég, akkor legalább az sejlene fel bennük, hogy kézilabda-válogatottjuk ugyancsak Svédországban háromgólos félidei vezetés után kapott ki tőlünk 2020-ban. Valahogy nem akarják megérteni ott északon: a gulyás nagyon tud csípni a végén.