Amikor hallottam, hogy Márki-Zay Péter (MZP), a hódmezővásárhelyi polgármester, a baloldal áprilisban óriásit bukott miniszterelnök-jelölje pártot alapít, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Miközben az „akkor miért?” kérdést ízlelgettem, úgy éreztem, az egyik szemem sír, a másik meg nevet.
Nevet, mert a legutóbbi választáson végzetesen leszereplő baloldalnak mindenre szüksége van, csak egy újabb balos politikai erőre nincs. A koncért való tolakodásban ugyanis már így is van elég jelentkező, mi a fenének még egy újabb. Főleg, ha a Jakab Péter is beváltja ilyen irányú ígéretét/fenyegetését...
S amiért a másik szemem sír, az pedig nem más, mint a választók durva lenézésének ismételt megjelenése. Márki-Zay eddig is szinte csak átverte azokat, akik rá szavaztak. Alapvetően azzal, hogy a gyurcsányista szövetségesei között jobboldali, keresztény, konzervatívnak hazudta magát. Nyilván azért, hogy a bizonytalan Fidesz-szavazókat magához csalogassa. Csakhogy a Fidesz–KDNP-sek nem hülyék, pontosan tudják, hogy MZP annyira jobbos, mint amennyire a fekete fehér. Láthatjuk abból is, hogy a guruló dollárok főképpen az ő mozgalmát érintve jutottak el a baloldal pénzügyi központjába, a Bajnai-féle DatAdathoz, hogy előmozdítsák Gyurcsányék jó szereplését a választáson. Nem mozdították elő. Éppúgy a jászberényi időközi polgármester választáson is MZP-től ment a baloldal által támogatott jelölthöz félmillió forint.
S hogy mi ebben a választók lenézése?
Természetesen az, hogy az rendeli a nótát, aki fizet. Az választók jóvoltából esetleg így pozícióba kerülő polgármester nem az ott élők érdekében fog várost vezetni, hanem azok érdekét tartja szem előtt, akik pénzzel a hatalomhoz segítették, hogy a befektetett pénzüket kamatostól visszakapják. Nem kétséges, a gyurcsányistáknak szánt mintegy kétmilliárd forintnak is meg lett volna a következménye a magyarok életszínvonalára nézve. Ahogy már korábban is megvolt, amikor még nem volt ilyen nyilvánvaló nyoma.
Emlékezhetünk, Gyurcsány és a baloldal kormányzása idején több mint 40 alkalommal emeltek adót, emelték a rezsiárakat, az egy- és kétgyerekes családok esetében eltörölték a családi adókedvezményt, a 13. havi bért és a nyugdíjat is.
Ugyanebből a kottából játszik Karácsony Gergely. Tavaly szeptemberben brutálisan megdrágították a parkolást. Az intézkedés nem jelentett mást, mint megemelt és kötelezően befizetendő sarcot, a városvezetés ugyanis nem építette ki azokat a közlekedési alternatívákat, ahova az autósok át tudtak volna szokni.
A dollárbaloldal ugyanezt tette a járvány alatt is. Miközben a kormány a covid okozta nehézségek miatt jelentős adókedvezményeket, adóelengedéseket biztosított, addig baloldali polgármesterek, kihasználva a rendkívüli jogrend adta lehetőségeket, egy személyben adóemelésekről, új adónemek bevezetéséről, díjemelésekről döntöttek. Ilyen intézkedésekre többek között Vácott, Ózdon, Salgótarjánban, Nagykanizsán, Siófokon, Tatabányán, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, a Fővárosi Önkormányzat szintjén, valamint az I., a VII., a VIII., a XI. és a XVIII., kivétel nélkül balos kerületben került sor.
S ha már szóba került Hódmezővásárhely, akkor feltétlenül meg kell említeni, hogy Budapest után ez a második legnagyobb alapterületű magyar város, ahol Márki-Zay Péter tavaly ősszel földadó bevezetését rendelte el. A most januártól ketyegő rendelet hektáronként tízezer forinttal sarcolja meg a gazdákat. A helyzetet súlyosbítja, hogy ennek nyomán más, vérszemet kapó önkormányzatok egyre nagyobb mértékben próbálnak adóztatni. Van, amelyik aranykoronánként ezer forint sarcot akar beszedni.
Hadházy Ákos, MZP harmad-unokatestvére, akit Márki-Zay név szerint is az új pártjához való csatlakozásra kért, ezt udvariasan visszautasította. Mint mondta: „A legjobb szándékkal indított kezdeményezés is csak egy lesz az egyszemélyes törpepártok szomorúan hosszú sorában.” De ha még Hadházynak is ennyire lesújtó a véleménye MZP pártjáról, akkor vajon mi lehet a válasz a bevezetőben feltett „akkor miért?” kérdésre.
Csak nem az, hogy amennyiben minden összeomlik, ha MZP ismét elszenved egy ordas nagy fiaskót, s még a hódmezővásárhelyi városházáról is kiakolbólítják, a külföldi támogatásokból és más – a politika révén összekapart – forrásokból akkor is jól tudjon élni, akkor se legyenek megélhetési gondjai? Néhány ember egzisztenciáját ugyanis sokáig fedezheti ez a summa.
A választók érdekei meg újfent mehetnek a levesbe.
A szerző szerkesztő