A Jobbik elfogyott

Amíg költségvetési pénz lesz, addig valamilyen politikai formáció működni fog a Jobbik romjain – másodlagos, hogy minek hívják majd, a párt ugyanis elfogyott. Végül mégsem egy drámai választási vereség, de nem is a számtalan szétesés egyike lett a mozgalom végzete, hanem a jelentéktelenné válás. Dicstelen, lassú agónia. A Jobbik elvesztette identitását, majd a baloldali szövetségben megszűnt a szuverenitása, ma már nincs mozgástere, nincs mondanivalója, nincs hiteles vezetője, így valójában életképtelen.

A 2022-es év fekete betűvel fog szerepelni a Jobbik történetének könyvében, már ha egyáltalán lesz értelme egy új fejezet megírásának. Csak szócséplés, üres címkézés és összefüggéstelen mondatok halmaza kerülne ugyanis egy olyan lapra, amit már senki sem vesz a kezébe. Minek is venne? Kinek is kellene ez a Jobbik?

Amelyik párt nem tudja magát megkülönböztetni az egykori összefogás többi szervezetétől, annak léte értelmetlenné válik a következő évben. Ez a racionalitás, a rideg politikai logika. A Jobbik pedig megkülönböztethetetlen, nincs olyan attribútuma, ami kiemelné az ellenzéki mezőnyből. Ugyanazt mondja az unióról, mint a nyugati progresszív csoportok hazai zsoldosai, ugyanúgy vélekedik a szankciókról, mint a Momentum, ugyanazt mondja az euróról és az uniós minimálbérről, mint a Demokratikus Koalíció. De az adópolitikáról, az ÁFA mértékéről és a segélyekről sem mondanak mást, mint mondjuk a szocialista párt. Akkor mi a fészkes fene miatt szavazna rájuk bárki is az ellenzéki oldalon?

A jobboldalról nem is beszélve! Mondjon bármit is a Jobbik mostani vezetése, keressen bármilyen címkét, a választópolgárok egy olyan baloldali kispártként árazták be őket, amire nincs szükség. Úgysem hoz semmit, a múltja miatt pedig támadási felületet jelent.

A Jobbik valójában ma már egy olyan politikai hulla, amin még lakmároznak a pénzéhes, megélhetési politikusok, de feltámadásban már jól láthatóan ők maguk sem bíznak. Ha van józan eszük, akkor nem is bízhatnak. Egyetlen céljuk maradt így, megpróbálnak rákéreckedni egy nagyobb párt listájára az uniós választásokon, hátha kapnak (pontosabban hátha Gyöngyösi Márton kap) egy befutó helyet. Esetleg – elengedve az uniós választásokat – megkísérelnek valamilyen „technikai együttműködésre” lépni egy-egy olyan településen, ahol még léteznek, hátha összejön néhány önkormányzati pozíció.

Ám erre ma már aligha van reális esély. Az ellenzéki pártok nem fognak segítőkezet nyújtani nekik. Miért is tennék?

Itt van Budapest példája! Ha a fővárosban labdába akar rúgni a baloldal, akkor együtt kell majd működniük. Ha lesz is ilyen, akkor is jogos a kérdés, hogy miért is kellene a Jobbikot befogadniuk? Kinek van szüksége arra az életképtelen Jobbikra, amely akkor is nagyon gyengén szerepelt Budapesten, amikor a csúcson volt.

Aztán említsük meg a legutóbbi blamát, ami Miskolcon történt meg. Szilágyi Szabolcs jobbikos önkormányzati képviselő még tavaly év végén gondolt egy nagyot, és átlépett Gyurcsány Ferencékhez. Mert ott látja biztosítva a politikai karrierjét. (Azért ízlelgessük csak: egy jobbikos átlép a Demokratikus Koalícióba!)

Legutóbb pedig Varga Ferenc, a Jobbik országgyűlési képviselője hagyta el a frakciót, ugyanezen problémák miatt, ugyanezen célból. Sőt, erre biztatja most a többi jobbikost is. Addig fogyatkozik a következő évben a Jobbik, míg el nem tűnik – nem kell ennek kimondásához különös jóstehetség.

Gyöngyösi Márton nem tudott új impulzust adni a szervezetnek, valójában vezetőként már elbukott. Gyurcsány Ferenc pedig jelezte, hogy nincs szükségük az egykori nemzeti radikális pártra, így a Jobbik szép lassan el fog fogyni. Most már nem nagy űrt hagyva maga után.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője