Elképedve olvastam Gyurcsány Facebook-bejegyzését azzal kapcsolatban, hogy öt DK-s polgármester vezette kerület nem kapott támogatást a megemelkedett energiaárak terheinek enyhítésére. Ami szerinte botrány. Ám ennek egyszerű az oka: az ő polgármesterei nem mentek el arra a tárgyalásra, amelyet a kormányzat ajánlott a végső egyeztetésre. Ami pedig az ottlakók szerint botrány.
Ezek a polgármesterek nyilvánvalóan fordítva ültek a lovon. Azt gondolták, hogy ők biztosítják és ők osztják el azt az, erre a célra rendelkezésre álló, 44 milliárd forintot, ezen belül a fővárosnak 8 milliárdot, és ők mondják meg, hogy a támogatás elnyeréséhez milyen feltételeket kell teljesíteni. Pedig ez nagyon nem így van. Ehhez ugyanis egy apró feltételt teljesíteni kell. Ez pedig a parlamenti választás megnyerése. Ami persze számukra belátható időn belül – tetszik, nem tetszik – elképzelhetetlen. Addig pedig vagy alkalmazkodnak a többségi akarathoz, vagy egyszerűen hoppon maradnak, és pont. Mint ahogy most történt.
Így azonban ordibálásuk, az Orbán-kormánnyal szembeni ökölrázásuk csak arra jó, hogy ismét becsaphassák a kevésbé tájékozott embereket. Azt sugallva, hogy a kormány a ludas, mert az öt DK-s polgármester nem kapott pénzt. Nem pedig ők, akik egyszerűen még arra is képtelenek voltak, hogy eleget tegyenek a kormány meghívásának az egyeztető tárgyalásra.
Aki elment, szépen kapott. A II. kerület 233, a VIII. 469, Zugló 546, Kispest 522, Erzsébetváros 300 milliót. A balos városvezetők egytől egyig köszönettel fogadták a támogatást még akkor is, ha ez nem fedez minden megemelkedett energiaköltséget. De segítség, ami mindig jól jön A mai háborús, szankciós, inflációs világban meg főleg.
Gyurcsány ennek ellenére nagyon haragos arcát igyekszik mutatni, amikor azokat a balos, köztük DK-s önkormányzatokat Júdásként leárulózza. „Szabad-e ilyen eljárás keretei között bármennyi pénzt elfogadni?” – kérdezi. Hozzáteszi: „Persze Júdásnak is meg kellett élnie, vethetik oda azok, akik nem bocsátkoznak minden feltétel nélküli alkuba.” Azokról a polgármesterekről mond júdásozó véleményt, akiknek számít a választóik akarata, akik az ő életminőségüket akarják javítani, ahogy a választási ígéretekben ezt vállalták.
Gyurcsányból azonban megint kibújik az ördög. Nem bírja elviselni, hogy a választásokon negyedszerre is súlyos vereséget szenvedett, és negyedszerre sem lett hajakend. „Lehet-e, szabad-e Orbán rendszerével különalkut kötni? A lakosság érdekeire hivatkozva mit és mennyiért lehet eladni az Orbán-rendszerrel szembeni erkölcsi megfontolásokból?” – kérdezi magának erkölcsi talapzatot ácsolva a Böszme. Miközben egy ország tudja róla, hogy ő valójában már régóta – Szerencsés Károly zseniális megfogalmazásával élve – erkölcsön kívüli ember. Nem erkölcstelen, mert az azt sugallja, hogy valaha volt neki erkölcse, de mára elvesztette. De Gyurcsánynak ilyen talán nem is volt. Aki 2006 rendőrterrorja kapcsán azt írja, hogy ügyetlen volt a rendőrség, arra csak erkölcsön kívüliként lehet tekinteni. Kocsis Máté erről így fogalmaz: „Ne kenje rájuk, ember, ne relativizáljon. Maga adta ki a parancsot. Ügyetlen. Hogy nem szakad le az ég. Vagy a pofája.”
Visszatérve az alaptémához, ugyanez az erkölcsön kívüli ember – szintén képmutató módon – a kormány által kizsigerelt önkormányzatokról ír. Ez azért érdekes, mert például a III. kerület szintén DK-s polgármesterének, Kiss Lászlónak a nyilatkozata nem arról árulkodik, hogy oly nagyon le lennének szegényítve az önkormányzatok. Azt mondja: „Őszintén meglep, hogy szép számmal vannak közülünk, akik bedőlnek ennek, és megcsókolják a morzsákat dobáló kezet. Lelkük rajta.” Szóval ne tessék a közvéleményt olyasmivel hergelni, amivel házon belül sem értenek egyet.
Gyurcsány bejegyzése újabb ékes bizonyítéka annak, hogy számára a választók nem emberek, sose voltak azok, csak csúfos balos politikájuk játékszerei.
A szerző szerkesztő