Hat fővárosi kerület összesen 620 ezer polgára bukta el a megemelkedett energiaárak terheinek csökkentésére a nekik szánt, kerületenként több száz millió forintot. Ezt azért nem kaphatták meg a városrészek, mert az általuk megválasztott polgármesterek egyszerűen nem mentek el a kormány hívó szavára tárgyalni.
Nyilvánvaló, hogy ennek a botrányos hozzáállásnak nem lehetett más a jóváhagyója, mint Gyurcsány Ferenc, lévén a hat polgármester közül öt a Demokratikus Koalícióhoz tartozik. A hatodik, Baranyi Krisztina pedig köztudottan önjáró, aki nem először lép le a választók érdekeinek képviseletét jelentő útról saját politikai pecsenyéjének sütögetése céljából. Nyilván úgy gondolja ő is, hogy a kormánnyal való provokatív szembenállás, a saját hibáikért a kabinetre való mutogatás több politikai hasznot hoz majd számára, mint saját választóik könnyebb megélhetésének az elősegítése.
„A szeretet az a rendkívüli erő, amely arra ösztönzi az embereket, hogy bátran és nagylelkűen elkötelezzék magukat az igazságosság és a béke iránt” – írta a minap eltemetett XVI. Benedek pápa enciklikájában a megszívlelendő gondolatot. Pontosan mutatott rá arra, hogy amit a gyurcsányisták városvezetés címen előadnak, semmi köze nincs az igazságossághoz és a béke iránti szeretethez. Azaz ők nem szeretik azokat az embereket, akik bizalmából bekerültek a hatalomba. Ők csak magukat szeretik, hogy az értelmetlen konfliktusok által gerjesztett botrányok jól bevésődjenek a kormánnyal nem szimpatizálók fejébe, s a következő alkalommal ezért megint rájuk szavazzanak. Ez nem más, mint saját választóik mélységes lenézése, semmibevétele. Pontosan úgy, ahogy Gyurcsány teszi a magyarokkal, akiket naponta közölt Facebook-bejegyzéseiben akar megfosztani a valóság felismerésétől, attól, hogy a baloldaliak vezérét rossz embernek lássák.
Fontos rögzíteni a feketelistát, hogy a Böszme megkerülhetetlen jóváhagyásával kik, mely kerület vezetői voltak azok, akik szembementek saját választóik érdekeivel, s nem mentek el a kormány meghívására egyeztetni. Kiss László III. kerület, László Imre XI. kerület, Cserdiné Németh Angéla XV. kerület, Szaniszló Sándor XVIII. kerület, Déri Tibor IV. kerület, ők azok, akik fittyet hánytak szeretetre, alázatra, szolgálatra. Mindarra, amire felesküdtek.
És nézzük meg, hogy vélekedtek a szintén baloldali polgármesterek, akik elmentek, s komoly összegekkel tértek haza. Őrsi Gergely (MSZP) II. kerület, 233,9 millió forint: „Úgy korrekt, ha szomszédaink is tudják, a kerület részesül energiaár-emelkedés miatti kormányzati támogatásban.” Őrsi egyébként pozitív folyamatnak nevezte mind a tárgyalásokat, mind azok „eredményét”. Pikó András, Józsefváros, 469,2 millió forint: „A kormány most épp teszi a dolgát.” Horváth Csaba (MSZP) XIV. kerület, 546 millió forint: „Noha ez nem jelent teljes megoldást a problémánkra, de köszönjük a jelentős segítséget!” Gajda Péter (MSZP) XIX. kerület, 522 millió forint: „Ez még nem elég ahhoz, hogy a kétmilliárdos növekményt fedezze, mindenesetre komoly segítség, köszönjük.”
A tisztánlátás kedvéért előtte a kormány bekérte az önkormányzatoktól a működésre vonatkozó költségvetési számokat, illetve azokat a terveket, amiket a helyhatóságok számára előírt 25 százalékos megtakarítás érdekében dolgoztak ki. Ezen túlmenően az önkormányzatoknak az esetleges vagyonértékesítésben rejlő lehetőségeket is ismertetniük kellett.
Pénzről van szó, tisztán kell látni, amit a guruló dolláros gyurcsányisták nem szerettek volna. Akik nyílt lapokkal játszottak, kaptak is pénzt. Még a DK-s Niedermüller Péter Erzsébetvárosa is hozzájutott 300 millióhoz. Hab a tortán, hogy Szaniszló Sándor pestszentlőrinci polgármester nagy mellénnyel kijelentette: „Nem nyugszanak bele a döntésbe, ezért pert indítanak a kabinet ellen.”
Lomnici Zoltán szakjogász rámutatott, „akik nem kaptak támogatást, saját maguk idézték elő ezt a sérelmes helyzetet, ezért ez nem jelenthet jogalapot igényeik peresítésénél”.
Hát dióhéjban ennyi a gyalázatos történet. Így képviselik a gyurcsányisták a lakossági érdekeket. A jövő tavaszi önkormányzati választáson érdemes lesz elgondolkodni, szabad-e még egyszer bizalmat szavazni a most lebukottaknak, akik előszeretettel adják ki magukat a budapestiek barátainak.
A szerző szerkesztő