Bán Károly

Vélemény és vita

A demokrácia siratóasszonyai

álláspont

Felettébb érdekes közvélemény-kutatást publikált a héten a Medián. Adataik szerint decemberben épp annyival lettek többen a párt nélküli, bizonytalan szavazók, mint ahányan lemorzsolódtak a Fidesz–KDNP-ről. A teljes szavazókorú népességben a kormánypártok veszteségét tizenhat százalékra mérték, ám ez a támogatottság mértékében, a meglévő különbség csökkenésében javulást nem jelentett az ellenzéki pártok számára.

Sőt, az országgyűlési választáson összefogott hatpárti ellenzék és a Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelölt vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom összes támogatottját figyelembe véve is tizenhét százalékos a különbség a Fidesz–KDNP javára. Másként fogalmazva, a kormánypártoktól lemorzsolódók nem elpártoltak, pusztán csak elbizonytalanodtak, szó sincs tehát arról, hogy a közös ellenzék támogatójává váltak volna. A parlamentbe bejutó Mi Hazánk Mozgalom és a kimaradó Kétfarkú Kutya Párt támogatottsága a Medián mérése szerint együttesen tizenöt százalékot tett ki, ami három százalékkal nagyobb, mint az összefogott baloldali konglomerátum legerősebb pártjának, a Demokratikus Koalíciónak a mérőszáma.

A szavazókorú népesség harminc százaléka tehát a teljes ellenzéki paletta egyetlen pártjára sem adná le a voksát a Medián mérése szerint, ami jól jelzi a hazai ellenzék elutasítottságának mértékét, illetve azt, hogy a szavazókorú népesség csaknem egyharmada nem tud magának olyan politikai közösséget választani, amelynek a kormányzóképességében és a hitelességében megbízna. Mindez a kutatás szerint azt is jelenti, hogy a pártot választani tudók – tehát a választáson, ha azok most lennének, ténylegesen részvevők – között a Fidesz–KDNP támogatottsága ötven százalék lenne, alig valamivel kevesebb, mint az április 3-i országgyűlési választáson volt.

Ráadásul olyan körülmények között, olyan időszakban alakult így a helyzet, amikor egy pusztító világjárvánnyal, a múlt század hetvenes éveinek olajárrobbanását felülmúló energiaválsággal és az Európa fél évszázados békéjét megtörő háború súlyos gazdasági következményével, az inflációval is meg kell birkóznia a magyar kormánynak és a kormánypártoknak. A politikai álmoskönyvek szerint ez nem szokott használni a hatalmon lévő politikai erők támogatottságának.

A Medián kutatása tehát valójában és elsősorban a magyarországi parlamentbe bejutott politikai ellenzékről, annak teljes alkalmatlanságáról, hiteltelenségéről állított ki súlyos bizonyítványt. Ahogyan egy kommentelő írta: „Az ellenzéki pártok képviselői egymással üzekednek, és ülnek együtt a parlamentben, mint a demokrácia jól fizetett siratóasszonyai.”

A baloldal bizalomvesztésének gyökerei persze sokkal mélyebbek, s legfőképp a szociáldemokrata pártok neoliberális politikájában keresendők, amelyek a 2008-as pénzügyi válság után valósággal szétzúzták a jóléti újraelosztás korábbi vívmányait, a baloldali szolidaritás kontúrjait. Az egyenlőségelvű osztálypolitika, a társadalmi egyenlőtlenségeket féken tartó jóléti újraelosztás képviseletének megszüntetésével a Gyurcsány- és Bajnai-kormány a baloldalnak éppen baloldaliságát adta fel Magyarországon. Ami mély nyomokat hagyott, mély sebeket okozott, és bizalmatlanságot keltett velük szemben a társadalomban.

Ezt üzeni a Medián mostani kutatása.

A szerző újságíró