Az új évtől általában csodákat is remélünk. Ahogy rápillantunk Gyurcsány minapi fényképes Facebook-posztjára, arra gondolhatunk: ha Ferenccel csoda történik, az nem most lesz, ha történik vele csoda egyáltalán. Például az, hogy jó emberré válik. Ahogy Dickens fösvény milliomosával, az uzsorás Scrooge-al például megtörtént.
Látjuk a fotón, hogy Gyurcsány ül a kanapéján laza, otthoni ruhában, kávéscsészével a kezében, tornacipőben. Hogy az ember otthon miért nem kényelmes papucsot visel, azt csak találgatni lehet. Ezzel is jelzi talán, hogy ő még otthon sem papucs, hanem igazi háziúr? Lehet persze – az asszonyt ismerve –, hogy az ország nagyobbik fele ezen jókat kacarászik.
Azt nem tudni, hogy a Böszmének például volt-e karácsonyfája, mert a tűlevelűvel való közös kép helyett is fontosabb volt neki a fiatalosító tornacipő – mint afféle ráncfelvarrás – hangsúlyozása.
Persze egy formátlan lelkű embernek valószínűleg a karácsonyfája is formátlan lehetett. Díszként talán ott függött rajta Kálmán Olga figurája, aki magát is karácsonyfának képzelte. A DK TV adásában ugyanis piros karácsonyfadísz-gömbökkel a fülében rémítette a nyilvánosságot. Valójában saját közönségüknek sem tetszhetett nagyon a dolog, mert csak akkor kezdtek el ezen tapsolni, amikor Gréczy szigorúan rájuk szólt: – Ugye, nektek is tetszik? Kálmán Olga érezte is, hogy itt csak egy kikényszerített tetszésnyilvánításról volt szó, mert mintha a fogát húzták volna, úgy tette hozzá a tapshoz: – Jaj, milyen őszinte volt!
Olyan volt ez a jelenet, mint cseppben a tenger. Gyurcsányék embernyúzó lépéseit ugyanis eddig még sosem tapsolták meg az emberek. Azért vannak annyian amennyien, azért nem nőnek túl egy szekta méretein.
Pedig, ha másról nem, hát Dickens főhőséről Ferenc példát vehetne.
Scrooge, a fösvény, lelketlen milliomos utál minden szépet és jót. Sőt, az év végi ünnepeket, az arra való készülődést egyenesen gyűlöli. Környezetét éhkoppon tartja. Rosszul fizetett, agyondolgoztatott alkalmazottjának arra se futja, hogy mozgássérült kisfiát kezeltesse. Amikor az ünnep előtt megjelennek nála a sorsára emlékeztető szellemek, az utolsó az ő elmúlását idézi, amelynek pillanatára senki nem emlékezik kedves szavakkal, sőt a történteken mindenki csak örvendezik. Mikor Scrooge rádöbben, hogy a senki által nem szeretett emlék valójában nem más, mint személyesen ő, magába száll, s az átélt megrázó élmények hatására megváltozik: kedves, jólelkű emberré válik.
Vannak dolgok, amelyeket a jog is lehetetlennek ismer. Lehetetlen például a tenger fenekére bugyit húzni. Mint ahogy a magyarok java azt is lehetetlennek tartja, hogy Gyurcsány Ferenc kedves, jó emberré változzon. Ilyen csak a mesében van, gondolják.
Gyurcsány azonban nem mesehős, hanem hús-vér valóság, akinek a legszívdobogtatóbb örömforrása az, hogy a DK a legnagyobb baloldali párt. Nélküle azon az oldalon semmi nem történhet. Hát legyen. Ezért lehet visítós Dobrev Klára mindörökre árnyék-miniszterelnök, karácsonyfa-Kálmán Olga piros fülbevalókkal szóvivő, a történelemben pedig Gréczy Zsolt az egyetlen bukott magyar országgyűlési képviselő, aki önmagának úgy tud maszatos örömet okozni, hogy abba beavatja országot-világot. Ugye, hogy rém rendes család? És láthatóan jól élnek. Naná, hogy közpénzből. Méghozzá úgy, hogy mióta a politikából ismerjük őket – sajnos nagyon rég óta –, azóta semmi hasznosat nem tettek le az ország asztalára. Csak elvettek onnan.
Ám a legfontosabb: azért lehet Gyurcsány saját hatalmi vágyainak legnagyobb papucsa, mert ünnepen is a tornacipőjében feszít, elbábozva fiatalságát, újabb támogatókat igyekezve szerezni a DK-nak.
Ám, ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó. Nekünk ugyanis, nemzeti érzelmű magyar embereknek rá kell döbbennünk, hogy számunkra az új év legnagyobb ajándéka a papucs-Gyurcsány és társasága. Amíg ugyanis ott ő a vezér, addig személyesen garantálja az Orbán-rendszer hatalmon maradását.
Végül is nem rendes ember, tessék mondani?
A szerző szerkesztő