Nem múlhatott el az óesztendő Koncz Zsuzsa újabb szánalmas próbálkozása nélkül, hogy megpróbáljon botot dugni az Orbán-kormány biciklijének küllői közé.
Hogy ez miért volt mellőzhetetlenül fontos számára, azt pontosan nem tudom, legfeljebb sejtem. Koncz ugyanis a komcsi idők kegyeltjeként talán nem tudja feldolgozni azt, hogy napjainkban valójában alig kíváncsi rá valaki. Ezért aztán hetedik éve nem újabb album anyagával irányítja magára a nagyérdemű figyelmét, hanem ellenséges politikai nyilatkozatokkal igyekszik a nyilvánosságba kerülni. A 24.hu-nak adott interjúban ugyanis, a csuda tudja miért, a pedagógusok egy kicsiny része által provokált kormányellenes konfliktussal tartotta fontosnak foglalkozni. Mint mondta, „annyira örülök, hogy »ismert erdei köröknek« nincs más elfoglaltsága, mint tanárokat kirúgatni, lebecsülni, nyilvánosan megalázni, miközben az általuk vezetett magyar gazdaság épp az összeomlás határán van. (…) Felfoghatatlan, miért kell az oktatás, a tudás, a szellemi munka, egyáltalán a magyar értelmiség presztízsét tönkretenni. Mitől gondolhatja bárki is, hogy értelmiség nélkül boldogulhat egy ország?” Ez a kirohanás arra hajaz, amikor legutolsó, a 2016-ban megjelent Vadvilág című lemezének Ne mondd című dalában arról énekel: „Ne mondd, hogy fenn a várban a gyógyszer végleg elgurult.” A szöveget természetesen Bródy János írta, akivel közösen különösen 2010 óta igyekeznek kétségbe vonni az Orbán-kormány kompetenciáját. Ha tehetnék, valójában hárommillió magyar ember akaratát törölnék el, akik határozottan kiállnak amellett, hogy a választóknak van értelmisége és nem az értelmiségnek vannak választói. Itt nem lehet vita. Az országban nem történhet az meg, hogy a bármely kisközösségi akarat felülírja a demokratikusan megválasztott kormány akaratát.
Koncz Zsuzsa az interjú készítésekor még nem hallhatta Novák Katalin köztársasági elnök újévi köszöntőjét, aki egyebek mellett ezt mondta: „A történelem arra is megtanított minket, hogy legnagyobb gyengeségünk a széthúzás, legnagyobb erősségünk az összefogás. Most nem a csüggedés, hanem az összekapaszkodás ideje jött el.” Talán, ha az énekesnek sikerült volna befejeznie a jogi egyetemet, akkor közelebb álltak volna hozzá a történelmi gondolatok, de Bródyval való, tizenhat éves korában történt találkozása ettől is megfosztotta.
Nincs kétségem afelől, a köztársasági elnök köszöntőjének ismeretében sem változott volna Koncz következetesen széthúzáspárti, azaz kormányellenes véleménye. Aki azt tartja, hogy csak az az értelmiségi, akit a liberális mainstream annak gondol, az – Moldova szavaival – egyéb aljasságokra is képes.
És hogy milyen oszlopos tagja Koncz Zsuzsa annak a baloldali értelmiségnek, amelyet az énekesnő mindenek fellettinek gondol, arra talán elegendő Schuster Lóránt, a P. Mobil együttes vezetőjének két évvel korábbi, a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatát ideidézni, aki arra reagált, hogy Koncz szerint most keményebb diktatúra van, mint annak idején volt: „Az apósa Kádár szövegírója volt. Egy technikus egyszer azzal poénkodott, hogy Koncz Zsuzsának két mikrofont kell felrakni, mert mint mondta: hang helyett csak meleg levegő jön belőle. Életemben egyszer találkoztam vele, akkor is csak futólag, és azt üzenném neki, ahogy az összes többinek is, aki az előző rendszer kedvezményezettje volt, hogy legalább most fogják be a szájukat.”
Nyilvánvaló, hogy Koncz Zsuzsa is úgy gondolkodhat, mint Ujhelyi István, aki az új esztendő első napján azt bírta kiposztolni Facebookjára, hogy „Boldog új népet!” Gondolom Ujhelyi azért akarja a népet leváltani, mert a többségi milliók nem veszik be az a komcsi maszlagot, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell a magyarok javára országolni. Hát éppen azért buktak bele a rendszerváltoztatásba, azért zavarták el Gyurcsányékat, mert tizenkét éve nem hiszik el, hogy a Brüsszel zsarolását támogató gyurcsányista baloldal számukra bármi kedvező változást tartogathat hatalomra jutása esetén.
Érdemes Koncznak újraértelmezni Ne mondd című dalának szövegét. Ha ugyanis valahol elgurult a gyógyszer, annak helyét nem a várban kell keresni.
A szerző szerkesztő