Az újesztendő is háborúval köszöntött ránk, ami önmagában riasztó. Az pedig még elszomorítóbb, hogy semmi nem változott. Aki kimondja az igazságot, hogy mely út vezethet a békéhez, azt egyszerűen leárulózzák, ellenségnek tekintik.
Igen, a mértéktelenül magyargyűlölő volt belga miniszterelnökre, Guy Verhofstadtra gondolok, aki annak ellenére lövelli lángnyelveit a magyar miniszterelnökre, hogy a brüsszeli korrupció dolgában nagyon is rosszul áll a szénája. Közeli kapcsolatot ápolt ugyanis Eva Kaili volt EP-alelnökkel, aki bőröndökben tartott korrupciós eurómilliók miatt jelenleg is őrizetben van. S a kirobbant gigabotrány kapcsán Orbán Viktor kimondta, amit ilyenkor ki kell: „Le kell csapolni a mocsarat Brüsszelben.” Ezt azonban csak olyan politikus mondhatja ki, akinek tiszta a lelkiismerete és harmincéves politikai előélete is. Akinél még Gyurcsány sem tudott egyetlen illegális fillért sem találni, pedig miniszterelnökként, hivatalból, a teljes államapparátus fölhasználásával mindent megtett azért, hogy ez sikerüljön neki. S bár a hazai és a brüsszeli baloldal folyamatosan lopással, korrupcióval vádolja, azóta se tud senki rábizonyítani semmit. És ez nagyon fáj nekik. Mert sehogy sem tudják félrerakni az útból.
Valójában nem a korrupció érdekli őket, hanem az a testtartás, ami a támadhatatlanságából fakad. Az, hogy következetesen képes képviselni a magyarok érdekeit, a nemzetállami létünket, amit Verhofstadt és elvbarátai minden erejükkel meg akarnak törni. Hogy bejöjjenek a migránsok, hogy az LMBTQ-propaganda a gyerekeket érzékenyíthesse az iskolában, óvodában, hogy támogassuk a nyilvánvalóan kudarcra ítélt, Oroszország elleni szankciókat, amikből csak az unió jön ki rosszul, Oroszország szemlátomást a szankciók ellenére nagyon is bírja a háború okozta terheket. Sőt, a Kínával való szorosabb katonai összefogás sem kecsegtet semmi jóval a háborúpárti Nyugat számára.
Pedig a nagy nemzetközi felháborodást kiváltó karácsonyi interjújában Orbán Viktor nem tett mást, mint kimondta a valóságot: „Ukrajna csak addig tud harcolni, amíg az Egyesült Államok támogatja pénzzel és fegyverrel, ha az amerikaiak békét akarnak, akkor béke lesz.” Ez a józan szemlélő számára kétszer kettő. Nem véletlenül járt Zelenszkij Washingtonban, nem véletlenül biztosított számára Joe Biden az ukrán elnök által annyira vágyott nagy hatótávolságú Patriot légvédelmi rendszert és más katonai eszközöket 1,85 milliárd dollár értékben, s nem véletlenül helyezett kilátásba 2023-ra az amerikai kongresszus 45 milliárd dollár támogatást Ukrajna számára.
Richard H. Black amerikai republikánus szenátor pedig már korábban kijelentette: „Ukrajna nem tud döntést hozni a békéről. A békéről csak Washingtonban tudnak dönteni. De amíg mi ezt a háborút folytatni akarjuk, addig fogunk harcolni, amíg az utolsó ukrán is meghal.”
Ez az igazi dráma. Az emberéletek tömeges elvesztése a jövőben is. „Az utolsó ukránig.”
Verhofstadtnak ez persze szörnyűség: „Erre már nincsenek szavak… Orbán áruló!” Azért áruló, mert a magyarok érdekeit szolgálja, s nem az ukrán katonák halálát akarja? – kérdezhetjük joggal.
Mitch McConnell, a Republikánus Párt szenátusi frakcióvezetője ki is mondta: „az Ukrajnának nyújtott támogatásunk folytatása erkölcsileg helyes, de nemcsak az, hanem közvetlen befektetés a kőkemény, hideg, amerikai érdekek mentén.”
Verhofstadtnak tehát fontosabb az amerikai érdek támogatása, mint az ukrán katonák élete. Talán nem véletlenül kapott a flamand kormánytól és Gent városától több mintegy 135 millió forintnyi eurót folyóparti műemlékháza felújításához. És ki tudja, mit hoz a nyomozás rá nézve a Kaili-ügyben? Talán éppen a hatóságoknak üzent Verhofstadt Orbán árulózásával, hogy ő nagyon is szolgálja a magasabb érdekeket?
A szerző szerkesztő