Az a baj a féligazságokkal, hogy azok egyben félig hazugságok is. Semmiképp sem tiszta dolgok. Mint ez a vadonatúj döntés sem, amely a 2024-es párizsi olimpián a férfiaknak is megengedi, hogy szinkronúszásban versenyezzenek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a vizes világszövetség, a World Aquatics december 22-i bejelentése szerint a következő olimpiától az erősebb nem is részese lehet a vízi balettnek. Szép munka! Ahhoz képest, hogy maga a sportág csak 1984-ben mutatkozott be az ötkarikás játékokon (mármint a nők által űzött verziója), negyven év elég volt ahhoz, hogy ez a sportág is koedukált legyen. Én meg akkor azt mondom, most már ne álljunk meg! Ha lehetnek női súlyemelők és bokszolók az olimpián, akkor ne elégedjünk meg a férfi szinkronúszókkal, legyenek férfi ritmikus gimnasztikázók is: buzogánnyal, karikával, kötéllel, szalaggal és labdával. És a szinkronúszásban se álljunk meg a csapatversenynél (maximum két férfival a friss döntés értelmében). Már csak azért sem, mert – ha tudják, ha nem – a világbajnokságokon már 2015-től felléphettek szinkronúszó vegyes párok. S már akkor az volt a kérdés: az ötkarikás játékok meddig zárkózik el a fejlődés eme csodálatos módjától. Hát az első lépést megtették a sportvezetők. És ez nagyszerű. Párizsban az újként bemutatkozó breaktánc mellé jönnek a férfi szinkronúszók. Ja, és megy a lovaglás az öttusából. Alakul ez...