László Tamás

Vélemény és vita

A szociális és a jogbiztonság küzdelme

Szociális ügyekben tipikus jelenség, hogy a szociális biztonságot és a jogbiztonságot egymás ellen ki akarják játszani

A szociális törvény módosításának margójára írt harmadik cikkem egy konkrét esetet elemez annak érdekében, hogy bemutassa, mennyire nehéz elvszerűnek maradni a szociális ügyekben. Ez egy nagy port felvert ügy volt a XV. kerületben, polgármesterségem (2010–2014) idején. Egy MTI-nek eljuttatott „jelentést” idézek, a neveket anonimizálom a cikkben, bár ez az írás nevesítve megjelent több médiumban. Megírására az akkori balliberális össztűz miatt volt szükség. A konkrét eset természetesen nem tipikus, de vannak alapvető tanulságai, amelyekből a szociális tevékenység további elvei fogalmazhatók meg.

A nagy port felvert történet egy szociális lakás kiürítési ügyéről szól. A kezdeti tényállás több éves tehetetlenkedésről árulkodik az akkori önkormányzat részéről (érdemes a dátumokat figyelni): „N. Lajos és N. Lajosné Emma néni 2000 februárjában önkényesen költözött a XV. kerületi Pázmány Péter utca 108. szám alatti önkormányzati bérlakásba. 2001. június 6-án N. György László bérlőtől N. Lajos, Emma néni férje meg kívánta vásárolni a bérlakást 4 millió forintért, az önkormányzat beleegyezése és tudta nélkül (!). Hosszú huzavona után 2004. május 24-én lett elrendelve a lakás kiürítése rendőrségi közreműködéssel, mert N. György László nem adta át a lakást. A visszaélések ellenére 2005. február elsejétől a XV. ker. Önkormányzat Lakásgazdálkodási Bizottsága a lakást bérbe adta N. Istvánnak és édesanyjának, N. Lajosné Emma néninek szociális alapon 5 évre, 2010. január 31-ig. N. Lajosné 2010. február 1-jétől 2012. január 31-ig volt Pázmány Péter utca 108. földszint 10. szám alatti 1 szobás, 31 m2 alapterületű lakás egyedüli bérlője. A lakást bűnöző életmódot folytató fiaival és egyéb hozzátartozókkal megosztotta, ami miatt bérleti szerződése felmondásra kerülhetett volna. A lakókörnyezetből sok panasz érkezett a család életmódjával, valamint a befogadott személyek félelmet keltő, deviáns magatartásával kapcsolatban. N. Lajosné a bérleti jogviszony lejárta előtt 2012. január 20-án kérte a jogviszony meghosszabbítását. Nullás igazolást csatolt, holott a Díjbeszedő Zrt.-nél csaknem félmillió forint elmaradással rendelkezett (!). Az önkormányzat szociális bizottsága 2012. április 23-án úgy döntött, hogy a Budapest XV. ker., Pázmány P. u. 108. fsz. 10. sz. alatti 1 szobás, 31 m2 alapterületű, komfortos lakást nem adja ismételten bérbe N. Lajosné részére tartozása, valamint az ismétlődő lakossági panaszok miatt. N. Lajosné köteles lett volna a bizottsági határozaton alapuló tulajdonosi nyilatkozat kézhezvételét követő 30 napon belül, ingóságaitól kiürítve leadni az önkormányzati tulajdonú lakást a vagyonkezelő részére. Ez nem történt meg. Ezért került sor a lakás kiürítésére 2012. július 2-án.”

A lakáskiürítést tehát egy több évig tartó, jogellenes állapot előzte meg. Döbbenetes az, hogy az előző baloldali önkormányzati vezetés tudtával maradhatott fenn ez a helyzet tizenkét évig (!), hasonló esetekben az előző baloldali polgármester az utolsó pillanatban – már a lakáskiürítés végrehajtása előtti napon vagy órákban – dobott mindig mentőövet a bérlőknek, kárt okozva az önkormányzatnak és magának a bérlőnek is, hiszen a helyzete ezzel a döntéssel nem oldódott meg. Azt is tudni kell, hogy egy-egy lakáskiürítés végrehajtását sajnálatos módon több évig tartó per előzi meg, mire a másodfokú, jogerős bírósági döntés megszületik. Ezekben az esetekben tehát a jogbiztonság súlyosan sérül, és a szociális biztonság sem érvényesül.

A lakás kiürítése botrányos körülmények között zajlott. A tolókocsiban élő Emma néni egy civil szervezet közreműködését vette igénybe, a lakás bejárata elé egy vastraverzekből álló szerkezetet csináltatott, hogy ne lehessen bejutni a lakásba. Először ezt kellett lebontani rendőrségi felügyelet mellett. A házban és a környéken lakóktól ezután egy hosszú levél érkezett, amelyben megköszönték az önkormányzat intézkedését, azt, hogy fellélegezhettek egy olyan családdal való kényszerű együttélésből, akik évekig megkeserítették az életüket. Levelükben azt emelték ki, hogy sok éve először tudták a ház bejáratát bezárni, és bátran kimehettek a ház kertjébe. Megköszönték azt is, hogy hosszú évek kellemetlenségei után végre azt érezhették, hogy a lakóközösség túlnyomó többségének az érdekeit is képviselte az önkormányzat.

A „jelentés” folytatása: „N. Lajosné Emma néni nem az utcára került, hanem az újpalotai Erdőkerülő utca 34. szám alatti nyugdíjasházban működő gondozóházba, egyéves időtartamra, mert családjának tagjai elhelyezéséről nem gondoskodtak (megjegyzés: két, bűnözői életmódot folytató fia mellett Emma néninek két konszolidált körülmények között, családi házban élő leánya is volt). A gondozóházban mint bentlakásos, akadálymentesített szociális intézményben, Emma néni teljes ellátásban, állandó felügyeletben és gondoskodásban részesült. Ezt úgy „hálálta meg”, hogy a gondozóházban tartózkodása, magatartása ugyanúgy, mint korábbi lakhelyén, a környezetében élők nyugalmát zavarta, rendszeresen botrányokat okozott, az egész ház szenvedett a magatartásától. Családja a továbbiakban sem kívánta az idős hölgyet befogadni, más tartós elhelyezésre nem került sor, így az egyéves benttartózkodás a 12 férőhelyes intézményben további egy évvel meghosszabbításra került. Ezen meghosszabbított határidő július 1-jén telt le, további hosszabbításra nem volt törvényi lehetőség.

A XV. ker. Önkormányzat szakemberei 2014 május–júniusban több alkalommal kínáltak fel a folyamatos gondozást igénylő Emma néni számára idősek otthonában történő elhelyezést, ő viszont még az ez irányú kérvényt sem volt hajlandó aláírni. N. Lajosné Emma néni további elhelyezésével kapcsolatban többszöri egyeztetés után június 25-én megegyezés született, arról nyilatkozott, hogy július 2-án önként el fogja hagyni a gondozóházat, és elfogadja az önkormányzat által segítségképpen felajánlott 300 ezer forint összeget, ami egy bérelt ingatlanba való költözést segítette volna. Ő viszont ezt a kérvényt sem volt hajlandó még aláírni sem. Írásbeli nyilatkozata ellenére Emma néni semmilyen konkrét segítséget nem fogadott el, a gondozóházból való kiköltöztetésére népes családjának egyetlen tagja sem jött el, a Szerencs utcában lakó hozzátartozói még az ingóságait sem engedték be a lakásba, azokat az udvaron kellett elhelyezni. A polgármester arról nyilatkozott, hogy a továbbiakban is megad minden segítséget ahhoz, hogy a folyamatos felügyeletet és gondozást igénylő személyt idősek otthonában helyezzék el, vagy a család által szerzett albérlethez felajánlott 300 ezer forintot változatlanul nyújtaná.” Eddig a jelentés…

Mik az ügy tanulságai? Először is: az önkormányzat (az állam) csak az együttműködő alanyoknak tud segítséget nyújtani. Másodszor: szociális ügyekben tipikus jelenség, hogy a szociális biztonságot és a jogbiztonságot egymás ellen ki akarják játszani (sajnos még az illetékes hivatal is a könyörületességet helyezi előtérbe a jogérvényesítéssel szemben). Itt két keresztény alapelv ütközését látjuk: az igazságét és az irgalomét. Amennyiben az igazságot, azaz a jogbiztonságot helyezzük előtérbe, az könnyen kegyetlenséghez vezethet, amennyiben az irgalmat, azaz a szociális biztonságot helyezzük a fókuszba, az könnyen anarchiához, fejetlenséghez vezethet. A kettő együttes, józanul mérlegelt, arányos alkalmazása viszont kedvező megoldásokhoz vezethet. Harmadszor: minden szociális ügynek van „holdudvara”, azaz a környezet, amelynek a nehéz helyzetbe kerülő emberek életvitelét is tolerálnia kellene. A szociális ügyek sok esetben kisebbség-többség relációban kezelendők, ahol az érintett többség szempontjait is figyelembe kell venni.

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő

Kapcsolódó írásaink

László Tamás

László Tamás

Három alapelv – Egy keresztény ihletésű szociálpolitikáért

ĀA szociális törvény módosításának margójára 2. A keresztény világkép alapján működő szociális gondoskodás alapelvei az egyház társadalmi tanítása alapján világosak, és megfelelő keretet adnak a szociális szféra számára