Ungár Péter kiborította a bilit, egy elemző-értékelő posztjában kifejtette, az egyesült ellenzék abban a formában, ahogy a választáson indult, megszűnt. Nincs. Vége. Elhunyt. Sőt az LMP társelnöke önkritikusan azt is elismerte, hogy az ellenzéki pártok összefogása „nem volt olyan sikertörténet, amit vissza kellene sírni”.
A választások után a csúfos egyesített ellenzéki szereplést követően elsőként a momentumos Donáth Anna (akkor még pártelnökként) szólalt meg, nagyjából hasonlókat fogalmazott meg, mint most Ungár. Be kéne fejezni a tartalmatlan orbánozást, alternatívát kéne mutatni mindazzal szemben, amit a kormánypártok tesznek, építkezni, elmenni az emberekhez vidékre, arcélt mutatni, narratívát felállítani, s az üzeneteiket eljuttatni a választókhoz.
Új elem Ungárnál ehhez képest, hogy a választópolgárok megérdemelnék, hogy felnőtt emberként, őszintén beszéljenek velük. Ő például nem szeretne úgy tenni, mintha tudná a Fidesz leváltásának csodareceptjét. Beismerte továbbá azt is, hogy még egyszer nem szeretne részt venni olyan kampányban, amelynek egyetlen célja, hogy eltitkolják, hogy tartalmi kérdésekben mit gondolnak a világról, nehogy elijesszék a szavazókat.
Az LMP társelnöke a maguk (az LMP) részéről változást, vagyis őszinteséget ígért, s cserében kapott is bőven, bár ezt nem minden ellenzéki párt fogja a kirakatba tenni. „Valódi összefogás soha nem volt. Mindenki utált itt mindenkit” az ellenzéki összefogásban – írta egy kommentelő, aki szerint az egyesült ellenzéknek könnyű megszűnnie, mivel nem is létezett. Pusztán egy nagy átverése volt az ellenzékkel szimpatizálóknak. Úgy tűnik, fogalmazott az illető, hogy ma nincs olyan karizmatikus politikus az ellenzéki térfélen, aki a megfelelő alternatívát képviselné a csalódott választók számára. A hivatalban lévő kormány gyalázása, a jobboldali választókkal szembeni gyűlölködés tizenkét éve nem vezet sehova, amit az áprilisi választás is megerősített – a legtöbb hozzászólás ebben a körben összegezte az egyesült ellenzék teljesítményét és eredményét.
Ugyancsak a választói kritikák kereszttüzébe került, hogy az ellenzéki előválasztáson a pártok országos szinten lényegében ellehetetlenítették, hogy pártoktól független civilek egyáltalán rajthoz állhassanak, előre lezsírozták a győzteseket. „Országosan nyolcvan ilyen civil jelölt volt, többségük messze alkalmasabb, mint a pártjelölt” – fogalmazta meg valaki a kritikáját.
Hogy egy kevésbé megértő választói csoport véleményét is felidézzük, ez így foglalható össze: „Megszüntetek, nem léteztek, de akkor miért jártok be a parlamentbe demokráciát játszani. Semmi szükség élőhalott pártjaitokra. Az összefosás (sic) nélkül egyetlen képviselői helyet sem szereztetek volna az Országgyűlésben. Ezért ment az összefogást színlelő színjáték és a szemérmes hallgatás a kampánydollárokról, illetve az obligát félrenézés…”
Mi több, akadnak választópolgárok, akik szerint igenis létezik a csodarecept: Gyurcsány vonuljon vissza a politikától! Ez az egyetlen esélye az ellenzéknek. Valamint a valódi problémákra kellene összpontosítaniuk, s nem a határkerítésről meg Paksról papolni.
Vajon a hobbiszakács ismeri-e ezt a receptet?
A szerző újságíró