Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Éberségi Bizottságok

Az idős emlékezőket elcsendesítették. A Központban különben sem szerették ezeket a „posztkommunista” országokból jött csudabogarakat, akik teljesen életszerűtlen esetekről fantáziálnak. Ilyesmiről természetesen nem lehet szó

Múlt pénteken szerte a városban megalakultak az Éberségi Bizottságok. A mottó mindenütt így szólt: Energiatudatossággal a szebb és boldogabb jövő felé! Az Éberségi Bizottságok választás útján jöttek létre a lakókörzet arra érdemes, közmegbecsülésnek örvendő polgáraiból. Mivel a választást nyilván nem lehetett anarchisztikus körülmények közepette megtartani, a Központ adta meg a direktívákat. Kit lehet jelölni, kiknek van választójoguk, hogyan zajlik maga a választás? Jelölt természetesen csak olyan személy lehetett, aki maga is igazolni tudta – a Központ által kiállított igazolással –, hogy tagja az energiatudatos szervezetnek. Az igazolás tulajdonképpen egy kis zöld könyvecske volt, amelybe időről időre be kellett ragasztani a megújító bélyegeket. Ezek után már mindegy is volt, hogy kinek van joga választani, hiszen biztosítva lett, hogy csak valóban feddhetetlen, rátermett személy lehessen tagja az Éberségi Bizottságnak. A szavazás nyílt.

Természetesen azt is a Központnak kellett szabályoznia, hogy milyen feladatköre lesz a Bizottságoknak, milyen intézkedéseket hozhatnak, mire terjed ki a jogkörük. A Központban ennek kidolgozására külön Meghatározó Bizottságot hoztak létre, amelynek munkáját különböző szakbizottságok segítették. Fontosnak vélték, hogy megelőzzék az önkényeskedést, az esetleges túlkapásokat, és hogy az Éberségi Bizottságok a lakossággal karöltve, annak bizalmát elnyerve tevékenykedjenek. Néhány idősebb polgár még emlékezett egy korábbi éberségi kampányra, amely szintén közmegegyezésre igényt tartható céllal indult, de aztán nagyon rossz vége lett. Az akkori Forintvédő Bizottságok feladata az lett volna, hogy megakadályozzák az infláció elszabadulását – ez 1946/47-ben történt –, de végül az „éberség” olyan mértéket öltött, hogy mindenhol, mindenkiben sikerült megtalálni az ellenséget, s így az élet szinte elviselhetetlenné vált. Sok százezer ember vált áldozatává az éberségi kampánynak. Volt, akit felakasztottak, becsuktak, kitelepítettek, így vagy úgy meghurcoltak, örülhetett, aki egy szimpla „önkritikával” megúszta.

A dolog úgy kezdődött, hogy az akkori Éberségi Bizottságok beletúrtak az asszonyok táskáiba. Honnan van ez a szelet hús? Minek magának két fej káposzta? Dőzsölnek, másnak meg nem jut. Behatoltak a spájzba, s ha ott nem az oroszokat találták, hanem a megengedett fejadagnál nagyobb mennyiségű szalonnát, zsírt, krumplit: ment is a feljelentés. Mentek a „kulákhoz”: mi van a padláson, a földeken a Központból előírtaknak megfelelően fejlődik-e a palánta? Mi? Két centivel rövidebb?! Szabotázs! S akkor jött az Államvédelmi Hatóság, felgöngyölített, internált, likvidált. Kis túlzással a fél országot figyelte a másik fele, de a legrosszabbak a „hivatásos figyelők” voltak. Meghurcoltak embereket, akik véletlenül a hivatalban a szekrény zárjában felejtették a kulcsot éjszakára. „Az ellenség nem alszik!” Éberség! Gyújtogatók!

Az idős emlékezőket elcsendesítették. A Központban különben sem szerették ezeket a „posztkommunista” országokból jött csudabogarakat, akik teljesen életszerűtlen esetekről fantáziálnak. Ilyesmiről természetesen nem lehet szó. A mai demokratikus keretek kizárják, hogy hasonló folyamatok induljanak meg Európában, vagy esetleg visszatérjenek ott a messzi végeken – mondogatták. Mindenesetre fel kell készülni az éberségi szükséghelyzetre. Ennek lényegét majd a Központ meghatározza. Ami számunkra fontos, hogy szükség van Éberségi Bizottságokra, amelyek az energiatudatosságot szolgálják. E bizottságoknak jogukban álljon ellenőrizni bizonyos közintézményekben a hőmérsékletet, s ha az meghaladná a Központ által előírt mértéket – most éppen 18 fokot –, intézkedhessen. Mivel azonban nem hatóságról van szó, létre kell hozni egy Energiavédelmi Hatóságot is, amely érvényt szerez az Éberségi Bizottságok döntéseinek. A 18 fokot ez után tovább lehet csökkenteni – elviselhetetlen mértékig –, s akkor már nincs más hátra, be kell zárni az összes közintézményt! Ez az! Bármilyen ügyet intézni – esküvőt is! – csak online; oktatás online, kultúra online, gyógyítás online, temetés: online. Kivéve természetesen azoknak, akik megfizetik a „jelenléti” esküvőt, ügyintézést, színházat, mozit, kórházat, temetést. Bizony, így van ez, itt a jövő.

Közvilágításra nincs szükség, mert sötétedés után tilos lesz az utcára menni. Kihágás. Csak igazolással. A kis zöld könyvecskével. Az Éberségi Bizottság ellenőrzi. De minek is? Díszkivilágítás?! Bűncselekmény. Kérem, átéltünk több ezer évet ezek nélkül. Parlament sem kell, önkormányzatok sem. Semmi ilyen felesleges luxus. Elég egy parlament mindenkinek. A Központban. Magánszemélyeknek autó? Minek? Hogy egyedül furikázzanak? Lehetetlen. Betiltani nem lehet, de például előírhatná a Központ, hogy egy ötszemélyes gépjárműben minimálisan hárman kell utazni. Aztán négyen. Vagy hárman és egy háziállat. De akkor az Éberségi Bizottságoknak szigorúan ellenőrizni kellene, hogy a háziállatot ne csak azért vigyék magukkal – kvázi tartsák az autóban –, hogy kilegyen a létszám. Az is jó megoldás, ha mesterségesen torlódásokat (úgynevezett dugókat) hozunk létre a városokban, autópályákon, hogy elvegyük az autósok kedvét a furikázástól. De ha mégis ott ücsörögnek a dugóban, az Éberségi Bizottság külön e célra szakosított kommandója lecsaphasson a járművezetőkre: álló autó járó motorral! Kihágás.

A legnagyobb probléma mégis maga a lakás. Mert bizonyos földrajzi és meteorológiai környezetben a lakásokat fűteni fogják. Legalábbis megpróbálják. Ez bosszantó, de mivel a közintézmények és a munkahelyek egy részének bezárásával a lakosságot (populációt) beszorítottuk a lakásaikba, ezt nem hagyhatja figyelmen kívül a Központ sem. Viszont a Központnak is meg van kötve a keze, senkinek sem érdeke, hogy lázadás üsse fel a fejét. Annyit sikerült elérni menetből, hogy a fűtésre is használt energia legfőbb forrását elzártuk. Megtiltottuk. Szankcionáltuk. Ehhez egy háborút is ki kellett robbantani, aminek sajnos vannak súlyos mellékhatásai. Az emberek persze fázni fognak, a mellékhatások miatt sokak (százmilliók) nélkülözni lesznek kénytelenek a megfelelő élelmiszert, tisztálkodási szereket, ilyesmit. Mindenből a legolcsóbbat, azaz a legrosszabbat. Itt a jövő! Nagy kérdés, hogy miként lehet az Éberségi Bizottságokat feljogosítani arra, hogy ellenőrizhessék a lakások hőmérsékletét. Mert az mégsem mehet, hogy a lakásokban pazarolják az energiát. Hálószobában maximum 17 fok. Aztán ezt is lehet csökkenteni. Túlélték egész generációk. Puhányság. Persze aki meg tudja fizetni saját rendszerekkel, annak bőségesen rendelkezésére áll az energia, az élelmiszer, a pipereholmi, szauna, medence. Természetesen ebbe a körbe tartozik az Energiatudatossági Központ és az Energiavédelmi Hatóság mint testület, és minden egyes tagja is.

Az itt a baj, hogy tudjuk: tudatosan kell bánni az energiával, hogy a bolygónkat is óvjuk, felhagyjunk a féktelen fogyasztási mániával. Tudjuk, hogy sok az értelmetlen pazarlás. Tudjuk, hogy az energia forrásainak terén új megoldásokra van szükség. És tudjuk – nekem semmi kétségem –, hogy az emberiség meg is találja a mainál jobb forrásokat, megoldásokat. De tudjuk azt is: ahogy hozzáfogtak Európában e probléma megoldásához, az egyrészt mérhetetlenül képmutató, másrészt minden korábbinál veszélyesebben pusztító. Mégpedig a természetre és a demokratikus társadalmi értékeinkre nézve is. Előbbieket számomra az amerikai palagázt szállító óriástankerek szimbolizálják, s persze az, hogy a „kellemetlen szagú” termelést az európai cégek egyre messzebb telepítik, de ugyanezen a bolygón. Utóbbit mi már át is éltük, és riadtan látjuk, hogy a Központ és mindenféle Hatóságai meg Bizottságai milyen rohamos léptekkel építik ki teljhatalmukat és korlátozzák emberi jogainkat, szabadságunkat, befolyásolják életünket. Megint olyan veszélyes korszakban élünk, amikor a jövőmentő becsvágy elemésztheti a szabadságunkat. Jó lesz vigyázni!

A szerző történész