Hűség és kofaszellem

A hazához hűnek lenni a legtermészetesebb dolog. Ezért fájdalmas, ha e téren polgártársaink romboló tetteit kell számba venni. Felfogni is nehéz, hogy vannak köztünk, akik nemzetcsaládunk ezüstjét pártcélok vagy egyéni boldogulásuk érdekében kiárusítják. Az olcsón eltékozolt vagyonra mindig akad vevő. A politikával kofáskodók nyílt piacot kaptak, melynek helye az Európai Parlament. A feketén szállított, hamis „árucikkek” itt kelendőek. E különös piac ellenőrzésére nincs lehetőség, mert akik ezt megtehetnék, azoktól elzárták a képviselők visszahívásának lehetőségét. A feketézők hátat fordítottak hazájuknak és a nekik bizalmat adó választópolgároknak. Pártjuk utasításai szerint, zavaros ideológiai nézeteik mellett besoroltak a meghasonlott parlementi frakciókba, és ott feloldódtak. A magyarországi ellenzéki pártok a hatalom visszaszerzéséért mindenre kaphatók. Képviselőik mandátumukat, a színpad mögött, akár ügynöki státuszra is cserélik. Magyarország és a magyarság érdekeit sutba vágva saját pecsenyéjüket sütögetik. Tudják, hogy itthon már nincs becsületük, így csak zöldmázas ultraliberális frakciótársaikkal és külföldi segítséggel térhetnek vissza a több mint tizenkét éve elvesztett hatalomba.

Európa lakói ébredeznek, és ez komoly akadályt jelent a szándékaik megvalósításában. Már górcső alatt tartják a szélsőséges birodalmi elképzeléseket. Az unióban a választók megkérdezését csak 2024-ig lehet halogatni. Tudják ezt a nemzetek elárulói, akik a fal mellett surrannak.

Úgy tűnik, a portéka kelendő. Az Egyesült Államok, kiszorulva a Közel-Keletről, felismerte, hogy Kína és India nem megvehető. Afrika pedig szétszórt, követhetetlen magaviseletű, így Európát szemelte ki. Hatalmi pozícióinak stabilitását elősegítheti az önmaga jelentőségét fel nem ismerő Európa. A csatlóssá tétel a minimális cél. Erre mutat az orosz–ukrán háborúban látható szándék. A közel-keleti és afrikai illegális migránshullám, a covidjárvány és az orosz–ukrán háború hatására Európa vezetőinek figyelme megosztottá vált. Az unió bürokratái a megoldások könnyebbik felét választják, remélve elfuserált döntéseik jutalmazását, szolgálva az Egyesült Államok gazdasági érdekeit. Innen kezdve újkori gyarmatosításról beszélhetünk, kialakítható az amerikai típusú föderális állam, ahol a vezető pozíciókat megkaphatják a szuverén nemzetek szétzúzását segítő kollaborálók.

2024-ben az EU-s választások kapcsán kontinensünk polgárainak jövőjéről is döntünk. Az ügy fontosságát jelzi, hogy a „felkészülési meccsek” már zajlanak. A balti országok NATO-ba terelése, a balkáni országok uniós csatlakozásának halogatása, valamint az orosz medve barlangjának szoros bekerítése előjáték.

Európa gyámság alá helyezése az atlanti szövetségi rendszerben elfogadhatatlan. A két világháború nagyhatalmak által kötött békeszerződései leckét szolgáltatnak.

Gyámság helyett maradjon a jól bevált atlanti szövetség.

A szerző a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke