G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Az uniós identitás, ami nincs

álláspont

Hiába a balliberális médiadiktatúra görcsös igyekezete, a valóságot elfedő, mindent maga alá gyömöszölő és ellentmondást nem tűrő dominanciája, mégsem sikerül rányomni az európai országok közvéleményére: fogadják el, hogy az öreg kontinens egységes. Ennek ellentmondani a nyugati fertályokon csak kevesen mernek, a keletiek véleményét meg figyelembe sem veszik.

Így szokás ez egy haladónak mondott szervezetben. A napi szinten jelen lévő nagyképűség az ékes bizonyítéka, hogy akik a legkeményebben ütik a vasat, maguk sem hisznek a sajátjuknak vallott tézisben. Mit is mondott Ursula von der Leyen Olaszországgal kapcsolatban? Ha Olaszország a parlamenti választások után nehéz helyzetbe kerül, megvannak az eszközeik, mint Lengyelország és Magyarország esetében.

Így néz ki az európai egység balliberális diktatórikus módra. A miértre sokaktól és sokféle választ hallottunk már, de csak nagyon kevesen feszegették az európai identitás hiányának kérdését. Valahol itt lehet a kutya elásva, mert volt már kontinensünkön ehhez hasonló kudarcos kísérlet. Nevezetesen Tito próbálkozott a sokszínű Jugoszláviából egységes délszláv nemzetállamot kovácsolni. Azt is mondhatnánk, hogy a szó szoros értelmében.

Egypártrendszerű diktatúrája mindent elkövetett, hogy az ellenvéleményeket elfojtsa. A horvát–szlovén származású pártvezető még szerb feleségétől is elvált, amikor az arra figyelmeztette, hogy a tagköztársaságok nagyobb önállósága – Tito úgy gondolta, hogy ezzel csillapíthatja a mindenütt parázsló nacionalista indulatokat – szétveri Jugoszláviát. A szerb asszonynak lett igaza, mert Tito intézkedései inkább hevítették, mintsem csillapították a nemzeti érzelmeket.

A nagyhatalmú marsall egy dologról megfeledkezett. A párt- és állami propaganda mögött, amely folyamatosan az egységes Jugoszláviáról szónokolt, nem volt igazi tartalom. A jugoszláv identitás ugyanis a délszláv állam hét évtizede alatt nem alakult ki.

Hogyan is mondta John Lukacs? A legerősebb identitásképző a nemzethez való tartozás. Az ilyen alapigazságok figyelmen kívül hagyása a politikában végzetes következményekkel jár. Jugoszlávia utolsó népszámlálásakor mindössze húszezren vallották magukat jugoszlávnak. Ez egy 23 milliós ország esetében rendkívül alacsony, társadalmi hatása ki sem mutatható.

Pedig az ott élő, az egykori ország jelentős többségi lakosságát adó szláv népek nyelvei hasonlítottak egymáshoz. Mindenképpen jobban, mit mondjuk a magyar a flamandhoz. De minden más elválasztotta őket, a történelem, a vallás, az anyagiak.

Brüsszel minél jobban erőlteti az egységes unió lázálmának megvalósítását, annál messzebbre kerül a céltól. Mert nem csak kelet–nyugat, észak–dél ellentét van, de most már megjelent a nyugat–nyugat ellentét is. Gondoljunk csak a két „nagy”, Németország és Franciaország vitáira. Mindezt hiába próbálják a szőnyeg alá söpörni és eltitkolni a közvélemény elől. Az október végi német–francia csúcstalálkozó az Európát érintő energiaválság kezelését, az európai védelmi politikát, valamint a Kínához való viszonyt illetően már az ellentétek jegyében zajlott, majdnem el is maradt.

Lehet, hogy Emmanuel Macronnak és Olaf Scholznak nincs is uniós identitása?  

A szerző főmunkatárs