Az egyik kereskedelmi csatorna gyerekprogramjában ismét előbukkant egy régi ismerős: Eperke. Ezúttal a 2009-ben készült, háromdimenziós animációs mozifilmet, az Eperke – Határ a csillagos ég! című produkciót ismételték, ki tudja, hányadszor.
Eperke (angol nevén: Strawberry Shortcake, ami egy népszerű epres sütemény eredetileg) 1980-ban tűnt fel az Egyesült Államokban egy nyolc éven át futó, sikeres animációs sorozat főszereplőjeként, 2003-ban újjáéledt, az évtized vége felé pedig már 3D-s epizódokban hódította meg a fiatal közönséget, hogy aztán moziverziókban térhessen vissza.
Eperke és barátai az évtizedek alatt alaposan megváltoztak. Az 1980-ban induló sorozat még egy mesevilág kislányainak ábrázolta a hősnőket, 2003-ban már inkább nagyobb kamaszoknak tűntek, míg a 3D-s filmekben olyan fiatal hölgyeknek, akik valahol a késő kamaszkor és a fiatal felnőttkor határán járnak. A lassú evolúció miatt talán a nézők többségének fel sem tűnt, mennyire félrecsúszott Eperke és világának szemléletes bemutatása. A történetbeli szociális környezet kidolgozása kapott defektet, ami a mai genderháborúk időszakából visszapillantva felvet néhány kérdést.
A kislány vagy bakfis Eperke esetében fel sem merül az emberben a kérdés, miért élnek a szereplők egyedül: az amerikai alkotók egy erdei mesevilágot alkottak valahol a gyep- és a cserjeszint között, amelynek emberszabású szereplői alig nagyobbak egy csigánál, és kisebbek egy gombánál, a napjaik nagy részét pedig kalandok megélésével töltik – egy mesebirodalom esetében ilyesmin nem akad fönn az ember. Más azonban a helyzet, amikor a főszereplők fiatal felnőttek, és megoldandó problémáik is már inkább a nagykorúak világát idézik. Lássuk, milyen is ez!
Eperke és barátai (mindenkinek valamilyen gyümölcsös édesség neve van, például Szilvapuding, Limonádé stb.) fiatal, független, önálló egzisztenciával rendelkező nők. Valamennyiük valamilyen saját vállalkozást vezet a mesebeli kis faluban, egyiküknek sincs sem családjuk, sem párjuk vagy legalább fiú barátjuk. Egyáltalán: a történetben szinte soha nem jelennek meg hímnemű karakterek, illetve akik mégis, azok meglehetősen fura képet festenek a férfitársadalomról. A lányoknak időnként suta tanácsokat osztogató Zöldfej bácsi például egy idős hernyó – szerintem nem kellenek komoly freudista ismeretek, hogy az ember némi asszociáció útján analógiát találjon személyére a férfivilágban.
Ott vannak még a meghatározhatatlan nemű bogyócskák, a filmbeli munkásosztály, akiknek a feladatuk például Eperke ültetvényeinek gondozása, a betakarítás és a gyümölcsök kisüzemi feldolgozása. Néha mintha férfiként viselkednének, de méretben és a társadalmi hierarchiában is egyaránt a lányok alatt állnak, és tevékenységük nem is merül ki másban, mint a nőnemű karakterek szolgálatában, segítésében. Tanulásgos továbbá, hogy a 3D-sorozatban már gyerekek sincsenek, sőt középgeneráció sincs: Zöldfej bácsi létezik, a lányok mint az ifjúság letéteményesei, a gyerkőcöket pedig kedves kisállatok helyettesítik.
Nem tudni, az alkotók egyszerűen az 1980-ban megteremtett hagyományt őrizve igyekeztek-e az Eperke-univerzumot a kétezres évekre szabni, vagy szándékosan indultak ebbe az irányba, de végül is sikerült egy kaliforniai feminista neohippi farm mesésre színezett modelljét megalkotni, amelyben minden trendi dolog ott van a szingliségtől a menő outfiteken át a vegán életformáig. Eperke és barátai nem tettek nagy kárt a magyar fiatalok gondolkodásában, nálunk nincs és nem is volt Eperke-merchandising, Eperke-láz és a többi. De azt azért tudjuk, a gyerekkori mesék velünk maradnak, és még felnőttkorban is súgnak, hogyan lássuk a világot.
A szerző főmunkatárs